Mégis valahogy meg kell oldani a feladatokat, amelyet a gyermek produkál. Az egyik nem akar óvodába menni, a reggelek nagyja azzal megy el, hogy a szülők noszogatják a gyermeket. Az ovi a gyermek „munkahelye”, ahol az a feladata, hogy sok hasznos dolgot megtanuljon úgy, hogy közben játszik kortársaival. A másik gyermek az öltözéssel áll hadilábon, pedig minden adottsága és képessége megvan, egyszerűen csak rimánkodásra vár minden reggel, minden nap. Megint mások nem jól esznek. Olyan válogatósak, hogy nehéz nekik bármit is vásárolni és orruk elé dugni, mert csak vájkálják az ételt, vagy grimaszokat vágnak. Mégis valahogy elvan a gyermek az óvodában, fel is öltözik, és eszik is valamit. Csakhogy a hazudás, a füllentés más. Pedig egyes gyermekek úgy hazudnak, mintha mindig ezt csinálták volna. Olyan hitelesen mondják el másoknak a történetet, hogy azok kénytelenek elhinni a hallottakat. Persze, hogy érdekes sztorik születnek, amely után a szülők magyarázkodhat, netán pironkodhat.

Szakértők szerint teljesen helyénvaló, ha a kis gyermekek így viselkednek, hiszen nem tudják a valóságot és a képzeletet elválasztani egymástól, így egy olyan elegy keletkezik, amelynek vannak valóságalapjai, de a képzeletet is beleszövi. Ráadásul az ilyen hazugság jót jelenthet, mert magasabb intelligenciára utal.

Szinte minden szülőnek van ilyen emléke gyermeke első éveiből. A gyermekek igen szabadon és sajátosan kezelik a valósággal és a képzelettel való kapcsolatukat. Akár az este olvasott mesék öltenek olyan színezetet, amelyet a valóságban elmesélve igazinak tűnnek. Olykor több mesét is egybeboronálnak. A játék is annyira elviheti képzeletüket, hogy megállapíthatatlanná válik számukra a valóság és a képzelet mezsgyéje. A gyermeki hazugság kifejezheti akár azt, hogy mit kíván a gyermek, mi a vágya. Amíg a gyermek boldog, valóságos kapcsolatokat ápol a körülötte lévőkkel, addig egyáltalán nem kell megijedni az ilyen képzeletszárnyalásától.
Öt éves korig az a jellemző, hogy a jó ügy érdekében hazudnak általában a gyerekek, de később már nem biztos, hogy minden hazugság ilyen jóindulatú, de akkor is azt a célt szolgálja, hogy jobb színben legyenek feltüntetve a gyermek, mint ami a valóság.
Ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesznek titkaik is, egyre több. Ez is így van rendjén. Azt is mondják, hogy az a tini, aki még mindig és mindent megoszt szüleivel, az nem nő fel. Ebben a korban az alkalmi hazugságok általánosak, például megcsinálta a leckét, közben egyáltalán nem igaz, nem is mosott fogat, pedig azt mondta. Az viszont már szakember segítéségét igényli, aki krónikus szinten hazudik.

Mi szülők vagyunk gyermekeink számára az elsődleges és legjobb példák, minták. Nekünk kell elmagyarázni, hogy milyen károsan hathat a hazugság, ugyanis nem jól fogják megítélni, hiteltelenné válhat mások szemében. Az őszinteség az egyenes út, amely akár meséket hallgatva is beépül tudatába, életébe.

(Kép forrása: markreyntiens.deviantart.com)