Minden és mindenki arra tanítja a szülőségbe frissen belecsöppenőket, hogy legyenek következetesek. Ha a szülő azt mondja valamire a gyereknek, hogy NEM, az maradjon is NEM. Tehát fő a következetesség. Ez rendben is van, tartjuk magunkat ehhez az elvhez, de aztán találkozhatunk azzal, sőt úgy is gondoljuk, hogy a gyermekünk kora és termete ellenére pontosan ugyanolyan jogú tagja a családnak, mint bárki más. Joga van kifejezni nemtetszését, akaratát, ami ütközhet a szülőével. Most akkor hogyan is?
Aki már gyakorlott szülő, az jól tudja, hogy valóban fontos a következetesség, de azt megtartani nem is olyan egyszerű. Ránézünk az angyali tekintetű csöpp gyermekre, aki alapjában véve nagyon is jó természetű gyerkőc, nem egy hisztis személyiség, ám a boltban járva kinézett magának valami finomságot, amit a "gonosz szülő" nem szeretne megvenni. Ezt követi a könnyekben való kitörés, a bocivá kerekedő kérlelő tekintet, a szóbeli kérlelés, és ha ez nem működik, akkor követhetik a környezetünk számára is látványos változatok: igazi hiszti, földön való vergődés és társai. A legtöbb szülő arcán ég a bőr, és szinte érzik a hátukban mások helytelenítő tekintet. A már éltesebb korúak, akik maguk mögött tudják a gyermeknevelést és az idő múlásával szinte megszűnnek azok az emlékek, hogy az ő gyermekeik is csináltak hasonlót, vagy azokét, akik még nem alapítottak családot, de kőkemény elveket vallanak abban, hogy ők majd hogyan fogják vagy nem fogják csinálni.
Csak az a szülő nevel jól, aki mindig kitart szava mellett és betartja azokat, betartatja gyermekével? Aki olykor enged a gyermeke akaratának, az elkényezteti és nem jól neveli gyerkőcét?
A gyerekek fejlődéséhez hozzátartozik a hiszti, az akarat érvényesítése, a határok feszegetése. Teljesen helyénvaló és szükséges is, mert így tudjuk, hogy érik gyermekünk. Az alkudozás esete is pontosan ezt feltételezi, vagyis az is rendben van, ha a gyerkőcünk alkudozni kezd velünk. Ha néha enged a szülő, az annyit jelenthet, hogy számos dolgot figyelembe vett, amikor gyermeke kért tőle valamit. Nem feltétlenül azt jelenti, hogy átadta a vezetést a gyermeknek. Ha azonban ez mindig így történik, mindig az történik, amit a gyermek akar, akkor aprócska diktátorrá neveljük őket. A felnőttnek kell kézben tartani a nevelést, vagyis azt, hogy olykor lehet és kell is engedni, de ez nem minden esetben érvényesül. Vagyis meg kell vizsgálnunk, hogy a gyerkőc kérése mennyire helytálló és jogos. Amennyiben értelmes dologban kéri az engedményt, úgy a következetességünkből lehet engedni. Azt is tudatosítani kell a gyerekekkel, ha nem szeretnénk apró diktátort nevelni, hogy vannak olyan szabályok, amiken nem lehet változtatni akkor sem, ha szépen néznek ránk, ha krokodil könnyeket ejtenek, vagy a földön pörögnek nyilvános helyen.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
