Emlékezz csak vissza saját gyermekkorodra. Még, ha sosem voltál az osztály és a tanárok réme, ha a házi feladatid zömmel elkészültek időre, ha voltak barátaid az iskolában, az osztályban, sosem voltál kirekesztett, akkor is sokszor tudtad volna magad máshol elképzelni az iskola helyett. Nem kétséges, az iskola a gyerekek munkahelye, és bár sokat tesznek azért a pedagógusok, hogy minél jobban érezzék magukat a diákok, azért mégiscsak kötelező dologról van szó. A kötelező pedig nem akarást válthat ki. Kötelező olvasni akkor is, ha alig lát a gyerkőc a fáradtságtól. Kötelező írni akkor is, ha már fáj a keze, és amúgy sincs kedve. Kötelező csendben maradni, mert épp a tanító beszél. Folyamatos szabályozás alatt állnak, és még az iskolaudvaron, játék közben is szabályokat kell betartani. Nem mehetnek be, nem mehetnek bizonyos helyekre az iskola épületében és még lehetne folytatni. Aztán, amikor újból találkozunk gyermekünkkel az iskola után, arra a kérdésre, hogy mi volt ma az iskolában, sok gyerkőctől azt a semmitmondó választ kapjuk, hogy SEMMI.
A szülőnek kell ügyesnek lenni ahhoz, hogy gyermekéből megfelelő kommunikáció segítségével információkat szerezhessenek az iskolai életről. Szülőként ugyanis fontos tudnunk, hogy mi zajlik gyermekünkben, mi történik az iskola falai között. Csak így tudunk nekik segíteni minden gondjukban, bajukban, de még az élményt is a megfelelő kommunikációval oszthatják meg szüleikkel. A legjobb lenne persze, ha minden gyerkőc nyíltan el tudná mondani, hogy mi történt aznap a suliban, de sokan mégsem képesek erre, csak egy igen-nem, semmi válaszadással tudja le a kérdéseket. Ez csak még inkább felcsigázza a szülőket, mert semmit nem tudnak meg az ilyen beszélgetésből. Ám a gyerekek kommunikálnak a szavakon túl is. Figyelni kell arcukat, mert leolvasható a lelkiállapotuk, mint ahogy az is sokat elárulhat, hogyan tarják a kezüket.
Bármilyen is volt a napja, bármi is történt a diákkal, megfelelő kommunikációval oldhatod benne a feszültséget. Megkérdezheted, hogy mi volt a legjobb aznap az iskolában? Erre nem lehet csak igennel, nemmel válaszolni, és talán kicsit bővebb lére ereszti a napi történést. Ehhez hasonlóan azt is megkérdezheted, hogy mi volt aznap a legrosszabb? Ennek mintájára arról is lehet kérdezni, hogy aznap melyik tantárgy tetszett a legjobban? Melyik volt az a játék, amit nagyon élvezett aznap? Mi volt az, aminek a legjobban örült?
Ha az derül ki számodra, hogy gyermeked fél iskolába járni, mindennap kínlódás elvonszolni, és nem is közlékeny, akkor a pedagógusokat is be kell vonni. Bátran kérdezősködni kell az osztály összetételéről, kivel barátkozik, az iskolában hogyan viselkedik a gyerkőc. Vannak-e vele gondok? Csak a szélsőséges történésekkel kell foglalkozni, és odahaza sokat beszélgetni. Ha azonban nem oldódik a gyerkőcben a szorongás, akkor gyermekpszichológus tud segíteni a problémán. Ha máshogy nem megy, muszáj szakértő segítségét bevonni, ami egyáltalán nem szégyen és megalázó. Ha ép felnőtté szeretnénk nevelni gyermekinket, de a probléma túlnőtt rajtunk, akkor szükség lehet másféle megoldásra is.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
