Jump to content

Kinek a problémája a problémás gyermek?

2018. 08. 02. 19:00

Egyre többször és több helyről hallhatjuk azt, hogy sok a problémás gyermek, amely alatt azt értik, hogy a gyerkőccel nehezebb boldogulni, kezelhetetlen, szófogadatlan, és ez nemcsak otthon, hanem bárhol máshol megmutatkozhat.

A problémás gyermek fogalma valójában nem létező. Nincs problémás gyermek, de problémás szülők igen. A rossz magaviseletű, állandóan valami rosszban sántikáló, kezelhetetlen gyerek egy élő reklámfelület, amely a család problémáit hirdeti. Olykor tudatosan, máskor tudattalanul is úgy cselekednek a gyerekek, hogy felhívják magukra és a családjukban lévő problémákra a figyelmet. A gyermek a család tükörképe is, akiben mindent vissza lehet látni, ami a családon belül történik. Ha a tükörkép nem az, ami minden szülő álma, akkor nem a gyereket kell hibáztatni, hanem a saját magukat. Ám ez a tükörkép is megváltoztatható, pontosan úgy, mint a saját magunk képe, amit a tükörben látunk. Egy smink, egy frizura, egy jó ruha, tetszetőssé tehet, és a gyerekek esetében is akár megszüntethető vagy legalább mérsékelhető a rossz viselkedés. Azon, amely annyira kiveri a biztosítékot a tanárok, és a környezet esetében is. Ez azonban nehéz feladat, mert azok a szülők, akik olyan miliőben nevelik gyermeküket, ahol rossz példákat láthat, rosszat tanulhat, fel sem ismerik azt, hogy csemetéjük viselkedése tőlük ered, ők a fő kiváltók. Az ilyen fajta szülők azonban elvárják egy most fejlődő, az életre rácsodálkozó, mindenre nyitott és kíváncsi gyermektől, hogy megváltozzon.

A normális gyermekkor biztosításához leginkább arra van szükség, hogy a gyerekek egészséges környezetben, szeretetben élhessenek. Az egészséges környezethez pedig az egészséges szemléletű család tartozik. Egyes szülői típusok pedig akarva és akaratlanul is károsan hatnak gyermekeikre. Az egyik ilyen típus a túlságosan aggódó szülő. Melyik anya vagy apa ne aggódna olykor gyermekeiért? Na, de mindig és mindenért? Természetes, hogy féltjük kicsinyeinket, de a túlaggódással megnehezítjük gyermekeink életét, önállósodását. Ha mindig kiveszünk a kezükből mindent, hogy inkább mi végezzük el, akkor tesszük igazán nehézzé a gyerekek felnőtt életét. Újból kell tanulniuk mindent, ha egyáltalán akarják majd, és nem azt várják, hogy azonnal ott teremjen anya, apa.

A túlságosan elkényeztető szülők is ártanak azzal, hogy mindent megvesznek gyermekeiknek, ami a szájukon kifér. A kompenzálás egy formája ez. Ha megkapják a gyerekek azt, amire vágynak, akkor egy ideig nyugton ellesznek.

A szülők álma nem a gyerekeké. A szülők megvalósítatlan álma pedig nem a gyerekekre háruló feladat. Nagy hiba, ha a saját álmunk megvalósítására a gyerekünket próbáljuk felhasználni.

A „tökéletes szülő” gyermekének is nagyon nehéz lenni, mert mindig jobbat várnak el tőle. A tökéletességre való törekvés mellett egy valamiről (valakiről) megfeledkeznek, és az maga a gyermek.

Ha azt hallod, hogy egy gyermek problémás, mindig úgy kell rá tekinteni, mint a családi élet mutatójára. Ahhoz, hogy a gyermek viselkedése megváltozzon, előbb mindig a családban kell rendet tenni. A boldog és kiegyensúlyozott családban lehet csak boldog gyermek.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: lovethewayyoulive.net.au, transitionsfv.org, teoinpixeland.ro)