A most szülőként másik oldalon lévő, egykor hasonlókat átélő felnőttek jól érzékelik, hogy gyermekeik mennyire le vannak terhelve. Már az első osztályos gyerekek körében is megfigyelhető a teljesítménykényszer, a hajtás, a szorongás az iskola és a tanulás miatt. Az alsó tagozatnak kimondottan arról kellene szólnia, hogy az írás, olvasás, számolás alapjait elsajátítsák, biztonsággal használni tudják. Amennyiben ilyen korú gyermekek szülei vagyunk, láthatjuk saját szemünkkel, hogy ez a követelmény már rég nem erről szól. Az iram gyors, a megtanulni való nagyon sok, nem a koruknak megfelelő mennyiséggel és minőséggel terhelik a diákokat és a tanítókra is nagy terhet ró.

Jócskán benne vagyunk már a második félévben, és már az év végi jegyekkel riogatják a szülők és a tanárok is a diákokat. Már első osztályban dolgozatírással szembesülnek az éppen oviból kikerült kis gyermekek. Jóformán még csak a betűket próbálják megfelelő formára alakítani, szokják a számok és a betűk világát, de már dolgozattal szembesülnek (!!!). Érzik annak a szónak a súlyát, hogy dolgozat. Valamiből meg kell mutatniuk tudásukat, és jó lenne, ha az a legjobb eredménnyel zárulna, mert akkor lesz boldog a tanító és a szülők is. Ez hatalmas nyomással nehezedik a 6-7 éves kicsikre, ami a továbbiakban is érvényes lesz. Küzd ezzel a diák, és otthon a szülők is. Szorong a gyermek, mert dolgozatot fognak írni. Akkor is feszültség van a kis diákban, ha ügyes, mert tartania kellene a jó szinthez magát, nehogy csalódást okozzon. És akkor is feszeng, ha egy tantárgyból gyengébbnek érzi magát.

Emlékszünk még kisiskolánk korunkra, amikor izzadt a tenyerünk olvasáskor, vagy hevesebben dobogott a szívünk, amikor a tanító néni szólított egy matematika művelet elvégzésekor. Mi is átéltük, megéltük és túléltük ezeket, de szülőként azt látni, hogy gyermekünk egyes tantárgyaktól szenved, szorong, nem úgy megy neki akarata ellenére sem, sokkal rosszabbul éljük meg. A teljesítményszorongás szinte mindenkiben benne van, ám annak felszínre kerülésében van különbség. Egyes diákok egy ilyen helyzetben szárnyra kapnak, és jól letudják a dolgozatot, a feladatokat, míg más diákok teljesen leblokkolnak, és még alap dolgok sem jutnak eszükbe.

Ha az utóbbi kategóriába sorolható a gyermek, akkor bizony segíteni kell neki. Szülőként azt szeretnénk, ha jó eredményekkel térjen haza, de úgy, hogy ne menjen rá se a gyerkőc, se a szülők idegrendszere. Ebben úgy tudjuk segíteni, ha nyugodt, szeretetteljes otthont biztosítunk számára. A dolgozatra való felkészülés is nyugodt hangulatú legyen. Ha stresszes közben a gyerkőc, akkor alkalmazzunk légzéstechnikát. Feszült állapotában vegyen mély levegőt, majd tartsa bent egy kicsit és lassan fújja ki. Ez már egy eszköz lehet önmaga megnyugtatására, amelyet bármikor alkalmazhat (akár dolgozatírás közben is). A dolgozatra való felkészülés nem azt jelenti, hogy a megmérettetés előtti napon teljesen kicsavarjuk a gyereket. Készüljünk fel, beszéljük át, de biztosítani kell számára olyan időt, amikor gondtalanul játszhat. Ez nem a telefon vagy a tablet nyomogatását és a televízió bambulásával egyenlő. Tényleges játékra kell gondolni. Mesefilmek nézése helyett olvassunk neki mesét. Aludjon sokat, hogy másnap kipihenten, újult erővel indulhasson „harcba”.