Munka végeztével, a gyerekek összegyűjtése után még sok teendőnk van otthon. A figyelmünk azonban nem áll meg a házimunkánál, hanem a gyerekekre terelődik. Főleg, ha már iskolások, mert akkor már a játékon kívül más kötelezettségeik is vannak. Látjuk gyermekeinken, hogy mire hazaérnek, ők éppen olyan fáradtak, mint mi vagyunk, pedig ők nem dolgoznak „csak” tanulnak. Nekik azonban az a munkahely, és ha visszaemlékszünk a saját iskolás éveinkre, akkor bizony mi is mindenhol szívesebben töltöttük volna az időt, mint az iskola. A diákoktól a pedagógusok és a szülők is megkövetelik tőlük a figyelmet, a szabályok betartását, a szorgalmat. Nem elég, hogy egész nap tanulnak, még a napot is tanulással kell befejezniük, hiszen majdcsak minden tárgyból feladnak számukra házi feladatot. Éppen úgy, mint a mi időnkben, csak most a másik oldalról, szülőként éljük meg a leckeírás kínjait. Mert bizony néha (sokszor) az.
Nem elég tehát az otthoni teendőnkkel foglalkozni, és a gyerekek sem adhatják át magukat a pihenésnek és a játéknak, ha még sorakoznak a megoldatlan házi feladatok. Van az a gyerektípus, aki elég tudatos a tanulás szempontjából, így minden viszályt megelőzve képes szinte azonnal elővenni a leckét, mihelyt hazaért, de a lényeg a gyorsaságon múlik. Ő az, aki jól tudja, ha kész a házi, akkor annyival több idő marad a pihenésre, és a szülők/tanár sem piszkálja. No, de a gyorsaság sokszor a külalak vagy a tartalom minőség rovására mehet. Mindenképp szükséges a szülői ellenőrzés, hiszen az összecsapott, hanyag munka ugyanúgy nem jó, mintha nincs kész. Értékelendő, hogy elvégzi a feladatát, de mindenképp nézzük át, hogy nem csapta-e össze.
Nem minden gyerkőc ül neki azonnal a házi feladat elkészítésének. Sőt a legtöbbjükre az a jellemző, hogy halogatják annak elkészítését. Teljességgel igazuk van, ha az ő szemszögükből nézzük. Egész nap az iskolában vannak, bármerre mennek, mindenhol a szabályok betartása vár rájuk. Otthon is ugyanúgy vonatkoznak rájuk szabályok, de mégsem az iskolában vannak, így jobban elengedik magukat. Na és ott az a sok játék. Még szép, hogy nem minden gondolatuk a tanulás körül forog. Estükben a felnőttnek kell résen lenni az idő beosztását tekintve. Ha a gyerkőcök belemerülnek a játékba, akkor időérzékük teljesen felborul. A nagyobb lélegzetvételű feladatokat nem muszáj egyben letudni, kisebb részekben is elvégezhető. Az sem cél, hogy megutálják a tanulást, de nem szabad mindent a halogató gyerekekre sem bízni.
Vannak azok a gyerekek, akik annyira sokat követelnek saját maguktól, hogy azért látnak neki nehezen az otthoni munkához, mert attól tartanak, hogy nem jó, nem szépen fogják elvégezni. Arra kell őket motiválni, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek. Az ember nem teljesíthet minden nap maximumon, és ezt el kell fogandi, de ha beleadott apait és anyait, akkor mindent megtett, ami tőle telik, még akkor is, ha nem a maximális pontszámot, érdemjegyet kapja. Ez a lényeg.
A maximalisták mellett pedig feltűnnek azok a feledékeny gyerkőcök, akik amiatt kerülnek bajba, mert az eszük mindenhol jár, csak a tanuláson, az iskolában nem.
Mindegy, hogy gyermekünk melyik kategóriába sorolandó, a hazavitt feladatokat sokáig érdemes a szülőknek is átnézni. Nemcsak azért, hogy másnap ne érje kellemetlenség a gyermeket, hanem azért is, hogy a napirend szerves részét képezze az iskolatáska rendezése, a napi felkészülés.
