Anyává válni nem is olyan egyszerű. Nemcsak a várandósság szükséges ahhoz. A test megváltozott állapota önmagában nem lenne elég anyukává lenni. A szülés, gyermekünk világrahozatala olyan, mintha új időszámítás kezdődne életünkben. És tényleg így is van. Kutya kötelességünk az új életet úgy kezelni, mint új lehetőség, akiből nekünk kell a legjobbat kihozni, a legjobbat kell útjára engedni, ezért igyekszünk megtenni mindent. Segítjük, figyeljük, óvjuk, dédelgetjük kicsinyeinket. Nem akarunk semmi rosszat nekik, pontosan emiatt ijedünk meg mégis, ha valami baj történik. Főleg első gyermekes anyukák esetében nagyobb az ijedtség. Még ha volt is kapcsolatuk azelőtt kicsi gyermekkel, a saját gyermeknél tapasztalt események sokkal intenzívebbek, és úgy is élik meg. A tapasztaltabb édesanyák már rutinosabbak, azonban minden gyermek más, és máshogy reagál helyzetekre is.

A hányás mindig valamilyen betegséget feltételez, de egészen más, ha egy újszülött bukik. Márpedig sok kisbaba tesz így, mert gyomruk befogadóképessége kicsi, a felesleg kiürül a szervezetéből méghozzá bukás formájában. Ijesztően nagy mennyiségtől képesek a babák így megszabadulni, és egy kezdő anyuka számára ijesztően hathat. Nem kell megijedni, ugyanis ha a kicsi szépen fejlődik, gyarapszik a súlya, nincs láza, akkor csak arról van szó, hogy a gyomorszáj záróizmai még nem olyan erősek, hogy a gyomorban tartsák a tartalmat. Az már aggodalomra adhat okot, ha a baba sokszor bukik, és a súlya sem gyarapszik. Nem biztos, hogy baj van, de a szakember mondja meg, hogy mi a teendő. Lehetséges, hogy olyan fejlődési rendellenességgel született a baba, ami miatt gyakrabban bukik, így gyarapodni sem képes. Ha időben rájönnek az okra, hamarabb tudják a csecsemőt kezelni.

Vannak olyan családok, ahol nem olyan szerencsések, hogy a csecsemőkort hasfájás nélkül átvészeljék. Bizony, a hasfájós baba látványa idegtépő lehet. A lábait felhúzó, nagyon keservesen síró baba hat az édesanyára, sőt az egész családra. Látni, ahogy egy pici baba szenved, cseppet sem jó érzés. Szülőként azon vagyunk, hogy oldjuk a baba kellemetlenségeit, fájdalmát. Némelyikük úgy sír, olyan hasgörcs kínozza, hogy tényleg félelmet kelt a szülőkben. Azt is tudjuk, hogy egyes babákat megkínozza a méhen kívüli életre való átállás, kit jobban, kit kevésbé. Ilyenkor jöhet a pici lábak mozgatása, a pocak óvatos simogatása, az alkarra fektetés. Jó szolgálatot tehet a hordozókendő használata is, az anyával való szoros testi kontaktus nyugtatóan hat a babára. A szoptatós kismamáknak amúgy is fokozottan figyelniük kell étrendjükre, mert az arra érzékeny babáknál heves hasfájás, szélgörcs jelentkezhet. A legtöbb baba némi simogatás, mozgatás után megkönnyebbül, és nem sír keservesen. Ám, ha már mindent bevetettek, de a sírás és a fájdalom nem akar szűnni, akkor végső elkeseredésükben nyúlnak az édesanyák a hasfájás elleni szirupok után. Ha már tényleg semmi sem válik be, mindenképp érdemes orvoshoz fordulni. Szerencsére ez ritkán fordul elő.

A tapasztalt anyukák ezeken már túl vannak, átélték és megtapasztalták valamilyen formában, de az újszülött anyukáknak még tudunk mivel szolgálni. A következő cikkünkben folytatjuk mi az, amitől nem kell megijedni.