A hiszti az Idegen szavak és kifejezések szótára megfogalmazásában „fegyelmezetlen idegesség, hisztéria”, vagy „hisztériás személy, főleg nő”. Angolul tantrum vagy temper tantrum. A Pszichológiai lexikon megközelítésében a hiszti, vagy hisztéria a görög hüsztéra, vagyis anyaméh szóból ered. Különböző abnormis lelki és testi zavarok együttes elnevezése. Platón, Szókratész, Galenus is az anyaméh betegségének tartották, azonban férfiak körében is előforduló bajként rögzítették. Mára már nem tekintik önálló betegségnek, hanem megkülönböztetnek hisztériás karaktert és hisztériás reakciót.
Pavlov megállapította, hogy a hisztériás egyénekre jellemző az agykéreg gyengesége, a szervezet és a környezet egységét biztosító alaprendszer helyes kölcsönhatásának átmeneti vagy idültebb diszharmóniája. Így hát nem csak tipikusan nőkre jellemző a hiszti, hanem jelen lehet férfinél, de még gyereknél is.
Akinek gyermek van, és gyermeket nevel szinte biztos, hogy átélte már az embert próbáló hisztiket. Sokszor csak annyi a célja, hogy a gyermek kinyilvánítsa véleményét, amely ellenkezik szülei véleményével. A gyermek akarata és viselkedése gyakran ellentmondásos, ez belső feszültséget okoz, és hiszti formájában buggyan a felszínre. A gyermek egyszerre akar önálló lenni, akaratát érvényesíteni, és szüksége van szüleire is. A szülőnek szükséges (lenne) higgadtnak, nyugodtnak maradniuk, aminek kivitelezése legalább olyan nehéz, mint amilyen nehéz a gyermeknek magában kontroll alatt tartani a hisztit. Mégis, mi vagyunk a felnőttek, a kialakult helyzetet nekünk kell kézben tartani. Hiszti esetén a legfontosabb az, hogy a gyermek érezze, hogy szeretik, és elfogadják, emellett pedig a következetesség a helytálló. Ha ilyen közegben nő fel a család szeme fénye, akkor segítjük ahhoz, hogy egészséges személyiségű és értékrendű felnőtté váljon. Olyan mérhetetlen mélységű türelmet kell a szülőknek magukra erőltetniük, amely néha nem is sikerül. Ezért van nagy szükség arra, hogy a gyermekkel leginkább foglalkozó felnőtt mellett más családtagok is hasonlóan járjanak el a gyermekkel: türelem, szeretet, következetesség.
A hisztinek több kiváltó oka lehet, ráadásul ezek halmozottan jelentkezhetnek egyszerre. Ezek a következők: fáradtság, éhség, unalom vagy ingerszegény környezet. Ugyanúgy kiválthatja a hisztit az agy éretlensége, erőteljes érzelmek megélése (veszteség, csalódottság) és hozzájárulhat a szülői stressz. Az itt felsoroltak mind felelősek lehetnek a hiszti kialakulásáért.
Hiszti és hiszti között is van különbség, ugyanis megkülönböztetünk distressz hisztit és a kis-Néró hisztit. Az előző azt jelenti, hogy a gyermek nem akarja irányítani a környezetét, hanem erőteljes érzelmek uralkodnak el benne, stresszvegyületek áradnak szét az agyában, testében. Ebben az esetben hatékony az anya, felnőtt ölelő karja, az együttérzés, nyugtatás. Erre van szüksége. Nem úgy, mint a kis-Néró hiszti esetében, hiszen feltett szándéka a gyermeknek ebben az esetben, hogy átveszi az irányítást. Tudja, hogy mi akar, és az bármi áron el akarja érni.
(Kép forrása: livescience.com)
