Természetesen minden szülő a legjobbat akarja a csemetéjének minden szempontból, ám a szakemberek arra figyelmeztetnek, kontraproduktív lehet a folyamatos elismerés és dicséret a gyerekenél.

Az amszterdami egyetem kutatói 565 gyereket vizsgáltak meg azok szüleivel együtt, másfél év alatt összesen négy alkalommal készítettek velük interjút. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, milyen forrásai lehetnek a gyerekek nárcizmusának, azaz irreális önképének, önimádatának és beképzeltségének.

Kiderült, hogy a gyerekek, akiket a szüleik másoknál jóval különlegesebbnek tartottak, azok nagyobb valószínűséggel nőttek fel a saját kiválasztottságuk tudatában. Ha a szülők úgy gondolták, hogy az ő szemük fénye valóban többet érdemel az élettől társainál, akkor a gyerekek is úgy tartották, hogy ők jobbak mindenkinél, hogy társaik felett állnak.

Habár a szülőket természetesen a legjobb szándékok vezérelték, dicséreteikkel és verbális támogatásukkal csak a gyerekek magabiztosságát akarták növelni, úgy tűnik, sajnos túllőttek a célon. A kutatás vezetője, Eddie Brummelman szerint ugyanis a túlságosan sűrűn érkező tömjénezés többet árt, mint használ a csemetéknek. Ahhoz, hogy egészséges mértékben alakuljon ki a gyerekekben a magabiztosság és az önbecsülés, fontos, hogy a szülő a csemete iránti szeretetét és érzelmeit hangsúlyozza ki, és ne felduzzassza irreális mértékben a gyermek egóját.

A szülő-gyerek kapcsolatban alapvető fontossággal bír a gyerekek iránti érzelmek demonsrtálása, ám a csemeték túlértékelése csak nárcisztikus, beképzelt kiskölköket eredményez. A nárcizmusnak ráadásul további negatív következményei is lehetnek, a beképzelt, önimádó gyerekek sokkal inkább hajlamosak az agresszióra és az erőszakra is.

Ez az első kutatás, amely a nárcizmus eredetét vizsgálja, és amely rámutat, az önimádás nem veleszületett tulajdonságunk, hanem a szüleinktől kapjuk azt a neveltetésünk során.

Jó hír azonban, hogy a nárcisztikus gyerekekből is lehet szerényebb, önmagát reálisabban látó csemetét nevelni, ha a hangsúlyt az irántuk való szeretetünkre tesszük, és nem annak kihangsúlyozására, hogy mitől speciálisabbak ők másoknál.

Még ha számunkra valóban ők a legkülönlegesebbek is.

(Kép: courierpostonline.com)