Elizabeth Sweet, a kaliforniai egyetem szociológusa pontosan ezt a kérdést vette górcső alá, arra volt kíváncsi, mennyit fejlődtek a játékok az elmúlt évszázadban. Kutatásai során érdekes megfigyelésre jutott.

Állítása szerint a mai gyerekjátékok sokkal inkább behatároltak a nemek szerint, mint voltak öt évtizeddel ezelőtt. Az 1950-es években, amikor még általános és elfogadott volt a szexizmus és a nemek szerinti megkülönböztetés, gender szempontból sokkal semlegesebb reklámokkal bombázták a gyerekeket. Ma azonban elég, ha rápillantunk egy-egy gyerekjátékokat kínáló honlapra, hogy szemet szúrjon a nemek szerinti kategorizálás. A kínálatban ugyanis élesen elkülönül egymástól a ’csak fiúknak’ illetve ’csak lányoknak’ szánt játékok.

A másik nagyon fontos dolog ebben a kérdésben, hogy az ’50-es évek játékai a kor hagyományos szerepeit tükrözték vissza, azaz a lányok apró partvissal, vasalóval, seprűkkel, és teáskészlettel játszhattak, ami így felkészítette őket a későbbi háziasszonyi szerepükre. Hasonlóan a fiúknak építkezős játékokat kínáltak.

A ’70-es, ’80-as években némiképp alábbhagyott ez a nemekre elkülönülő marketing a játékiparban, hogy aztán a ’90-es években újjult erővel visszatérjen. Ezúttal azonban már nem a klasszikus nemi szerepekre fókuszálva jelentek meg. Olyan felszínes dolgokban váltak ketté a fiúknak, illetve a lányoknak szánt termékek, mint azok színei, vagy a gyerekek (feltételezett) fantáziavilágára épülő közhelyek. Így a fiúk kék szuperhősöket, a lányok rózsaszín hercegnőket kaptak játszani.

-Lényegében az ’50-es évekbeli „kis háziasszonyból” lett a mai „kis hercegnő”. –magyarázza Sweet. -Ami viszont mindennek a mélyén húzódik: régebben a játékok a felnőtt életre készítették fel a gyerekeket. A maiak azonban csupán elérhetetlen álmokat kínálnak nekik. Vagy elképzelhető, hogy a 21. században csupa szuperhősre és hercegnőre van szüksége a világnak?

(Kép: ypulse.com)