Bizonyítékok szolgálnak arra, hogy az őskorban élt emberek építményei körül is som volt. Fájából vadászathoz használt eszközt fabrikáltak, majd harci eszközök készítésére használták fel. Használták ostor nyeléhez és sétapálcához is.
A húsos som őshonos növényünk. Ez a fanyar, piros, hosszúkás gyümölcséről ismert növény augusztusban érik. Az érett gyümölcs kellemes ízű, de azt inkább a bokor alján kell keresnünk, ugyanis érése után lehullik. Ami a bokron marad, az valóban jóval savanykásabb. A népi gyógyászat a hasmenéses megbetegedésekre használta, mert magas csersavtartalmának köszönhetően összehúzó hatása van. A vérhas gyógymódja is a som volt.
A som alapfaján kívül több fajtája is megtalálható, amely a nemesítésnek köszönhető. Kemény fája miatt jó alapanyaga volt a régebbi időkben is a szerszámnyeleknek. Ez a növény ma is megtalálható kertekben, de parkok díszcserjéjeként is pompázik. Tavasszal a som virágzik elsőként. A téli hideg időszak után igazán jóleső látvány a szemnek. Habár életének első éveiben nem sokat mutat magából a som, később annál többet ad mind esztétikailag, mind gyümölcsét tekintve.
A somot többféleképp hasznosítani lehet. Ha a pocakunkra gondolunk, akkor készíthetünk belőle szörpöt és lekvárt is. Savanyítva vadhús ételekhez nagyon finom, de bor is készülhet belőle. Azt mondják, hogy minden gyümölcsből lehet pálinka, vagyis a somból is. Ha begyűjtjük a termést, érdemes mihamarabb elfogyasztani vagy felhasználni, mert gyorsan tönkremegy. Aszalt gyümölcsként sem utolsó.
Gyógynövényként magas kálium és antioxidáns tartalma miatt hasznos növény. Némelyik somfajtában még magasabb a kalcium és a fenol tartalma is, emellett pedig C-vitamin is jócskán van benne. Már említve volt, hogy a népgyógyászat hasmenés ellen alkalmazta, amely magas pektin tartalma miatt lehetséges. Gyomorrontásra egyaránt jó gyógyír.
Az 1989 óta védett som termését érdemes megkóstolni és lehetőség szerint gyűjteni, fogyasztani.
(Kép forrása: ayancikasagikoy.com)