A téli étrend még egyhangúbb volt elődeink számára, hiszen friss zöldség, gyümölcs már nem termett, éppen ezért nyúltak a csicsókához. Ez a finom növény nagy szolgálatot tett az emberek számára, mert a téli időszakban is frissen lehetett tálalni. Többféle népies elnevezése is ismert a csicsókának. Egykor nevezték földialmának, tótrépának, csókapityókának is. Magyarországon a XVII. századtól használják a konyhában ezt a növényt. Termesztése sem volt túl nehézkes, hiszen igénytelensége miatt nem is igazán kell gondozni. Fogyaszthatóságát illetően sokan kételkedtek a csicsókában, valószínűleg ezért is vált elfeledetté. 1927-ben például egyenesen emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítették ezt a növényt, néhány évre rá azonban megcáfolták ezt. A csicsókát tipikusan a szegény emberek eledeleként tartották számon, mert ízét jellegtelennek, semmilyennek vélték, termesztése pedig sem tudást, se eszközöket nem igényelt.

Az íze és még gumója is leginkább a burgonyához hasonlít, pedig a napraforgók rokona a csicsóka. Sokrétű, jól felhasználható növény, amely Észak-Amerikából származik, először Olaszországban és Franciaországban kezdtek termeszteni, majd Európába is bekerült. Ez az akár két méter magasra is növő növény a diabetikus étrend egyik alappillére. Ezen kívül üzemanyagot és alkoholt is készítenek csicsókából.

A csicsóka gumói inulint, fontos aminosavakat, nyomelemeket és B1-, B2-, C-vitamint tartalmaznak. Kedvező hatással van a vércukorszintre, így támogatja a hasnyálmirigy, a lép és a máj munkáját is. Éppen emiatt használják előszeretettek diétás étrendben a csicsókát. Lereszelt állapotban gyakran összekeverhető a karalábé, a retek ízével is.

A csicsóka kiváló alapanyaga lehet friss salátáknak, főzelékeknek és krémleveseknek is, de nyersen is fogyasztható. A csicsókából nyert lé fogyasztása is egészséges, nem engedi a vérnyomás magasba szökkenését.

(Kép forrása: daleysfruit.com.au)