A legtöbbünk vágya - tegyük hozzá, normális vágya -, hogy boldogságban, egészségben tudjuk az életünket élni. A fiatalkori nagyratörő vágyak - nagy gazdagság, luxus életmód, hatalmas fizetés kis munkával elérve stb. - a kor előre haladásával egyre inkább módosulnak.

A pénzre még mindig igény lehet, de már nem luxus szintjén, csak annyira, hogy kényelemesen megélhessünk. Fontosabbak lesznek az emberi kapcsolataink, a hobbinknak való élés, hogy megtaláljuk a számításunkat magánéletben és munkában is. Ezen reméljük, hogy többen dolgoznak, mint azon, hogy a boldogtalanságukat generálják. Bármilyen hihetetlen, de mégis élnek közözzünk olyan személyek, akik mintha szándékosan keresnék a lehetőségek közül a nagyobb szenvedéssel járót.

Az élet nem mindenki számára egyenlő feltételeket biztosít. Van, akinek már az élet kezdete is nehézségekkel teli (pl. rossz családi körülmény, árvaság, betegség, szegénység), mások pedig életük során válhatnak beteggé, szegénnyé, magányossá. Gyerekként még segítségre szorulunk, hogy a világban elboldoguljunk, de felnőttként is okolhatjuk a körülményeket azért, amiért olyan szerencsétlenek vagyunk, amilyenek. Ha túl jól sikerül magunkba lefektetni a boldogtalanság alapkövét, akkor arra már nem is olyan nehéz a boldogtalan élet falait felhúzni. Aki pedig berendezkedik a boldogtalan életre, az nem vesz észre maga körül semmi szépséget, semmi jót, ellenben mindenben a rosszat fogja keresni.

Az élet persze nem fekete-fehér, tele van színekkel. A boldogtalan emberek azonban felveszik a szűrő szemüveget, és elhitetik magukkal, hogy a jó az éppen csak átfuthat az életén, de tartósan biztos nem állapodhat meg ott. Nem, mert nem is engedi.

A boldogtalan ember elhiszi, hogy a világban minden rossz, így ezt érvényesíti maga körül is. Csoda, hogy nem nagyon szeretnek az ilyen ember társaságában megmaradni? Nemcsak a barátok távolodhatnak el így az embertől, hanem a magánéletben való boldogulást is elkerülheti. Ha mégis akad valaki, aki kiköt mellette, kiderül, hogy milyen nehéz a közös élet.

Mindenhonnan azt halljuk és olvassuk, hogy a boldogság megtalálása a mi kezünkben van. A boldogság azonban mindenkinek más lehet. A boldogságot a család, a gyerekek, az egészség, a jó anyagi lét jelenti. Csakhogy, aki a boldogtalanság mellett kötelezte el magát, az a gyereknevelésben semmi örömet nem talál, sőt dühítő lehet a széthány koszos ruhákat tisztává varázsolni, rendet tartani az otthonában, stb. De az ilyen emberrel az együtt élés is nehezebb, és eljöhet az a pillanat, hogy boldogtalanságában magára marad. Ha már a boldogságban nem akart részt venni, akkor marad az általa választott életforma. Van, aki ebben leli örömét.

Ha tetszik ez az életforma, szabad a választás, azonban, ha nem akarod, hogy kirekeszd saját magad a közegedből, akkor ennek merev ellentétét alkalmazod mindennapjaidban.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!