Az előző részben arról számoltunk be, hogy milyen változáson mennek keresztül az emberek. Életünk legelején ugyanis szüleink segítségére szorulunk, majd ahogy felnövünk, úgy kezdjük meg saját életünket. A legjobb eshetőség az, ha a szüleinkre felnőttként is támaszkodhatunk, még ha „csak” az unokákkal való foglalkozás tartozik ebbe, őrült terheket tudnak a nagyszülők levenni a vállunkról. Aztán eljöhet az idő, amikor szüleink ereje meggyengül, betegségek ütik fel a fejüket és akár a nyugdíjuk sem elegendő a normális életvitelhez, ezért gondoskodnunk kell róluk. Erről ma már a szülőtartás jogszabálya is rendelkezik. A jó szülő-gyermek kapcsolat azt feltételezné, hogy a gyermek nem hárítja másra a szülőjéről való gondoskodást akkor, amikor annak eljön az ideje, ám a valóság nagyon mást mutat.

Az idősek gondozására létrehozott intézményekbe bekerülni nagyon nehéz, és sokak számára jelenti azt, hogy annak ellenére kénytelenek gondoskodni idős hozzátartozójukról, hogy így vagy a munkájukat kell feladni, vagy pedig szakképzett segítő szükséges az idős szülő ellátásához. Mindegyik megoldás pénzkiadással jár. Más kultúrákban máshogy működik.

Kínában is törvényben foglaltatik az, hogy a felnőtté érett gyermek nem hanyagolhatja el saját szülőjét. Még a távolság sem lehet annak az oka, hogy a gyermek ne foglalkozzon a saját szüleivel. Kínában ezt nagyon komolyan veszik. Olyannyira, hogy pénz- vagy börtönbüntetés jár annak a hálátlan gyereknek, aki nem foglalkozik idős hozzátartozóival. A szülők iránti tisztelet, a róluk való gondolkodás kultúrájuk és életük részét képezi, ami teljesen természetes és magától értetődő.

Japánban is megbecsülik az időseket, megadják a tiszteletet az idős korosztály számára, hiszen ők azok, akik a saját társadalmuk számára már valamit letettek az asztalra. Minden év szeptemberének harmadik hétfője az a nap, amikor különösen nagy figyelmet kapnak az idős személyek. Ezen a napon fizetett szabadság jár annak a dolgozónak, aki meg akarja lepni, szeretgetni saját idős családtagját. Az idősek és családtagjaik ezen a napon programokban vehetnek rész, együtt tölthetnek értékes időt. Nem helyes azt feltételezni, hogy a figyelem csak ezen az egy napon terelődik az idősekre. A japán kultúrában az idős szülők szavára sokat adnak, tisztelik és becsülik őket, ennek megfelelően gondoskodnak róluk a halálukig.

Ahogyan Kínában és Japánban becsülettel viselik az idősek gondját, ugyanez érvényes Koreában is. Az idő ugyan eltelik az ember feje felett, és ha már meggyengült fizikuma miatt nem a család eltartója, akkor is számít az idős családtagok szava. Amikor kerek évfordulóhoz ér az idős szülő, igyekeznek méltón megünnepelni azt.

Az öregség sok kultúrában nem az elmúlást jelképezi, és nem is negatívumként kezeli senki azt, ami teljesen természetes. Az idősebb korosztályt megbecsülik, mert bölcsek, okosak, sokat láttak, sokat tapasztaltak, amivel tudják a fiatalabbakat segíteni. A mediterrán kultúrákban az idős személyeket megbecsülik, értékelik.

A franciák esetében muszáj volt arra kényszeríteni a lakosságot törvényileg is, hogy gondoskodjanak szüleikről, ugyanis az idősotthonokban elkövetett öngyilkosságok száma igen magas. A törvénybe foglaltak alapján minden gyermeknek tartania kell a kapcsolatot a szüleivel.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!