Mindenki szeretne boldog életet, ez kétségtelen. A boldogság azonban nem állandó, nem is lehet, és nem is kell annak lennie. Azért, hogy mégis ebben a nyugalomban élhessünk, mi nők, de általánosságban, mi emberek, sok minden felett szemet hunyunk, más színben látjuk, vagy láttatjuk a dolgokat. Csernus Imre kemény szavai azonban felnyithatják a szemünket. Egy jókor, jó helyre címzett mondattal helyére lehet tenni magunkban félelmeinket, bizonytalanságunkat. Összeválogattunk néhány Csernus-féle gondolatatot. Ha csak az egyik is megtalált téged, már nem volt hiába.

Az őszinteséget a legtöbb ember sértésnek fogja venni, mert fél attól, hogy szembenézzen egy csomó mindennel, amit ő csinál, vagy ami hiányzik belőle, és éppen ezért azt fogja mondani, hogy a másik egy szemét állat, aki őt megszívatta.

A féltékenység egy csomó dolog következménye. Az önbizalomhiány ugyanis nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem úgy ébredek egyik reggel, hogy hoppá, elvitte a cica az önbizalmamat! Ez egy hosszú folyamat következménye. Mármint a féltékenység! Sok kudarc ér, és elveszítem az önbizalmamat. Tehát mégegyszer: nem tulajdonság! Következmény! És ezt véssék az eszükbe, kedves Féltékenyek!

Ha a saját szemébe a nő bele tud nézni, akkor nyugodtan, oldottan fog másnak a szemébe is nézni! Egyenes lesz a tartása. Persze ez nem az a szemtelen, kihívó, vadászó tekintet, amikor éppen egy pasira vadászik, hanem ez a derűs tekintet. Ez hiányzik ma Magyarországon. A sok derűs vidám tekintet!

Ha nem akarsz a hibáidból tanulni, akkor az élet arra ítél téged, hogy az elkövetett hibát újra és újra átéld, mert el akartad felejteni azt, hogy emberből vagy.

Az az ember, aki az apró, finom, pici jelekre nem figyel oda, és arra, hogy a másik milyen gesztusokat tesz felé, az éppúgy nem fogja észrevenni, kik azok, akik megérdemlik az őszinteségét, mint ahogy azt sem, ha figyelmeztető jelzést kap az élettől, és nem fog tudni változtatni.

A boldogsághoz csak egypár mondatot kell meggyőződéssel kimondani - de e mögött a pár mondat mögött rengeteg, kőkemény, átdolgozott óra van. Sok-sok fájdalommal, akár sírással.

Ha minden fájdalmasat és rosszat elkerülünk, akkor honnan fogjuk tudni, mitől jó a jó? Ha nincs viszonyítási alapunk? Legyenek a rosszak akár különböző traumák, akár fájdalmak, halálesetek utáni érzések: ezek valójában szükségesek.

Az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy csak annyi szeretetet és megbecsülést fognak kapni másoktól, amennyit maguknak adnak. Sokan azt hiszik, annyi tiszteletet kapnak majd a másiktól, amennyit neki adnak. Ez hazugság. Nem működik.

Az első csók azért is fontos, mert ha akkor kölcsönös elolvadás van, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. (...) Vannak nagyon finom intő jelek, amelyeken a legtöbb ember átsiklik.

Mivel is zárhatnánk Csernus Imre gondolatait, mint egy újabb gondolatával?! „A nő attól lesz nő, ha az élete különböző területeit illetően büszke magára, mert mindent megtett, amit tudott és érzett.”