Épp olyan, mint az ásítás: ragályos. Akire rámosolyognak, az szinte mindig visszamosolyog, és ez kölcsönösen pozitív érzelmeket kelt. A vizsgálatok azt mutatják, hogy ha a mosolygás és a nevetés rendszeres szokásunkká válik, akkor találkozásaink simábbak, eredményesebbek, kapcsolataink tartósabbak lesznek. Az emberi kapcsolatok hihetetlen mértékben javulnak hatására. A mosoly egyébként erősíti az immunrendszert, védi a szervezetet a betegségektől, és meghosszabbítja az életet. A humor egyszóval gyógyít.

A természetes mosoly ismertetőjegyei, hogy jellegzetes apró ráncokat csal a szem köré. Aki viszont mímeli, annak csak a szája mosolyog, a szemei nem.

Megadás, kedvesség vagy valami más?

A mosolygás alapvetően a megadás jele volt az ősember számára, így képes volt megállapítani a közeledőről, hogy ellenséges-e vagy sem. Mára viszont a boldogsággal, a kedvességgel azonosítják. Ebből fakadóan sokszor hisszük azt, hogy a videóban szereplő kutya mosolyog, ha ínyét mutatja, és a medve is vidám, ha szélesre van nyitva szája. Pedig korántsem.

Az állatvilágban a „mosoly” továbbra is a dominancia, a félelem és az erőfitogtatás jele, elvégre az állatok ínyüket mutatva, fogukat villogtatva statuálják rátermettségüket, erejüket. Szerencsére, nálunk mást jelent.

Miért ragályos?

Azért „ragályos”, mert az agyban található egy úgynevezett tükörneuron, ami azért felelős, hogy működésbe hozza az arc és az arckifejezés felismeréséért felelős agyi területeket, és azonnali tükörreakciót eredményezzen. Tehát a látott arckifejezést automatikusan lemásoljuk. Érdekesség, hogy az idő előrehaladtával ez a reflexünk hanyatlik, és a mosoly láttán mi továbbra is, egyre komolyabbak leszünk.

Míg egy óvodás egy nap alatt kb. négyszáz alkalommal nevet, addig egy felnőtt mindössze tizenötször. Ez baj, mert a nevetés fokozza az elektromos tevékenységet a bal agyfélte örömzónájában, még akkor is, ha nem vagyunk kifejezetten boldogok. Serkenti a szervezet természetes fájdalomcsillapítóinak, az endorfinoknak a termelődését, ily módon enyhíti a stresszt és segíti a gyógyulást. Nem beszélve arról, hogy azok az emberek szimpatikusabbak, akik többet mosolyognak.

Ez utóbbit számos kutatás támasztja alá, és a párkapcsolatokban is érvényesül. Elvégre, senki sem a melankolikus, depresszív alkatot választja, egy életvidám, bohókás emberrel szemben. Persze ez nem azt jeleni, hogy örökké vigyorogni kell, még akkor is, ha lelkünk épp ezer darabra tört, de meg kell próbálni, mert ha agyunk is a mosolyra görbülő vonalat észleli arcunkon, egy idő után elhiszi, hogy boldogok vagyunk, és valójában azzá is válunk.