Vannak azok a csoportok, amelyeket nagyon gyorsan és egyszerűen tudunk azonosítani. Ilyen például az új ember kora, neme, testalkata, magassága, bőrszíne és még számos, nem olyan feltűnő kategória, amely alapján osztályozzuk az ismeretleneket. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy amikor egy idegent szeretnénk kategorizálni, akkor az erkölcsösséget használjuk-e szempontként vagy sem?

Ennek kitudakolása érdekében egyetemi hallgatókat vontak be a kísérletbe, amely során az volt a dolguk, hogy számítógépen mutatott ismeretlen emberek képét nézzék meg és a mellette található rövid szöveget olvassák el. Azt mondták, hogy a kép melletti sorok, attól a személytől valók, valójában azonban a kutatók állították össze. A sorok tartalmazták az illető nézeteit, amelyek a közvélekedés szerint elfogadhatatlanok, a másik mondat pedig arra utalt, hogy az illető valamilyen területhez nagyon ért, tudja. Memorizálniuk kellett az egyetemistáknak a látottakat, majd kis szünet után újból visszatért a szöveg, de már kiegészítve. A hallgatóknak fel kellett idézni, hogy azok korábban szerepeltek-e már, ha igen, akkor pedig melyik fotóhoz tudnák kötni?

A hozzáértés tényét az egyetemisták nagy része keverte, se felidézni nem jól tudták, sem pedig személyhez kötni.

Amikor az erkölcsösség szempontjából vizsgálták az állításokat, azt tapasztalták, hogy szinte egyáltalán nem rontottak az erkölcsös vagy erkölcstelen személy megítélésében. Vagyis teljes mértékben beskatulyázták a fénykép alapján a személyt, hogy erkölcsös-e vagy sem. Nem biztos, hogy tudták, melyik állítást melyik személy mondta, azt sem mindig tudták, hogy miben volt szakértő, de az erkölcsös és erkölcstelen besorolások egyértelműek voltak.

A kísérletből az derült ki, hogy az erkölcsösség is egy olyan skatulya, amely nagyon fontos az ember számára azért, hogy megfelelően ítéljünk meg embereket. Ha nem így történik, az nagyon rosszul eshet.