Minden ember, így minden pár élete is más. Nem lehet és nem is szabad általánosságokba bocsátkozni, de a statisztikai adatok azt mutatják, hogy nagyjából a házasságkötés után 3-3,5 év után jön el az az időszak, amikor a párok egyik, másik vagy mindkét tagja úgy érzi, nincs más megoldás, mint a válás.

A válás, a kritikus időszakban mindig megjelennek olyan okos személyek, akik már jóval korábban látták a bajt, és igazságot téve fejükhöz vágják, hogy azért lett vége a kapcsolatnak, mert túl korán ismereték meg egymást. Az első szerelemmel létesített kapcsolat, majd házasság nem hagyott terepet arra, hogy kellő tapasztalatot gyűjtsön be az ember.

Szakemberek azonban tényleg három csoportot különböztetnek meg, amelyek a válások hátterében állnak. Az egyikbe valóban azok tartoznak, akik túl fiatalon kötötték le magukat. Sokak számára okozhat csalódást és meglepődést egy olyan pár válása, akik már hosszú ideje házasok. Változatos ugyanis a fiatalon köttetett házasságok felbomlásának ideje. Van, ahol elég korán kibújik a szög a zsákból, máshol pedig csak hosszú évek múlva válnak szét útjaik. Ahol gyermek is születik, ott a szétválás is jóval nehezebb lehet, hiszen a gyermek érdekeit figyelve, magukat háttérbe szorítva össze tudja tartani ideig-óráig a családot.
A másik csoportba azok tartoznak, akik házasság utáni időszakukban döbbennek rá, hogy még nem valósították meg álmaikat, önmagukat feláldozták a házasság oltárán, így egyre nagyobb késztetést éreznek arra, hogy ez valóra is váltsák, még ha az válást is eredményez.
A harmadik csoportba a kapuzárási pánikkal küzdők tartoznak. A késői gyermekvállalás, a nem sikeres kapcsolatok sokasága akár depresszióhoz vezethet.

A legfőbb gond az, hogy nem ismerik fel időben a párok a gondokat. Sajnos, még ha tudják is mi a probléma, akkor is maguk akarják megoldani, így egyáltalán nem fordulnak segítségért. A probléma egy kapcsolatban lehet, hogy nem is olyan eget rengető, mivel azonban nem jó a párok közötti kapcsolat és kommunikáció, így aztán esélytelenné is válik a normalizálás. Sok esetben szexuális jellegű a problémaforrás.

Fogadjuk el hölgytársak, hogy nem szeretünk szembesülni a kapcsolaton belüli problémákkal. Így aztán nehezen viseljük el, ha szemünkbe mondják, hogy mit és hogyan rontottunk el kapcsolatunkban. Egyáltalán nem szégyen külső segítséget kérni szakemberektől. Úgy is lehet erre tekinteni, hogy leküzdjük saját félelmeinket és önmagunk hibáit is azzal, ha szembesülünk rossz szokásainkkal. A házasságok nagyja megmenthető lenne, ha szakember külső rálátására bíznánk magunkat.