Ha már szó esett a szerelemről, a legjobb érzés valakihez tartozni, szeretni és viszont szeretve lenni. A szerelmesek tudatni akarják a nagyvilággal, hogy együtt vannak, de ami nálunk egyértelmű és elfogadott kinyilvánítás, az máshol nem így van. Dubaj sokak álom úti célja. Luxus a köbön, gyönyörű táj, de szeretni csak a négy fal között lehet igazán. Az Egyesült Arab Emírségekben ugyanis még a csók sem szabad a nyílt utcán. Ha a csók is tilos, akkor ennél több már pláne kiverné a biztosítékot. A kézen fogva sétálás legalább annyira büntetendő, mint a csók.

A mi kultúránkban sem annyira érvényes, hogy a vadidegenek nyakába ugrunk, ölelgetjük, puszilgatjuk őket, azonban gyerekek esetében ez más. Ha látunk egy tiszta lelkű édes gyerkőcöt, aki a maga nyitottságával megtalál minket, akár minden gondolkodás nélkül megöleljük, talán még puszival is illetjük. Itthon igen, de nem Kínában. A hagyományaikhoz hűséges kínaiak ugyanis alig érintik meg a gyerekeket. Nincsenek elhanyagolva, mert amennyire szükséges hozzájuk érnek, de a hagyományaik szerint a gyermekekben lakó szellemeket nem bolygatják. Márpedig ezt úgy érhetik el, ha nem érnek hozzájuk.

A pontosság az egyik ismérved? Nos, Spanyolországban erre nem nagyon kell koncentrálni. Ha találkozód van egy spanyollal, egyáltalán nem biztos, hogy időben fog érkezni. Sőt, a spanyoloknál a késés a kultúrájuk részét képezi. Amíg nálunk a délelőtt tizenegy óra már az ebédhez való készülődést jelenti, addig a spanyolok nem ritkán az ebéd idejére teszik a fontos találkozókat. Mi magyarok annyi ételt szedünk magunknak, amit meg is eszünk, de egyáltalán nem szokás, hogy a másik tányérjába belenyúljunk saját evőeszközeinkkel és onnan is falatozzunk. Ritkán előfordulhat, de a spanyoloknál ez is általános.

Ha Írországba visz az utad, és ott kihasználod a helyi tömegközlekedés előnyeit, akkor a buszról való leszállásnál illik a buszsofőrnek megköszönni az utat. Ez egy olyan megszokott rituálé, amelyen mi nagyon csodálkozunk, főleg, ha belegondolunk abba, hogy milyen hosszadalmas lenne a leszállás nagyobb városaink tömegközlekedési eszközeiről. A sofőr megállás nélkül csak bólogat, az utasok pedig azt köszönik meg, hogy épségben elszállította a buszos egyik helyről a másikra.

A franciáknál nem ritka, hogy az ebédnek megadják a módját, éppen ezért sok helyen két órás is lehet az ebédidő, mert sokan otthon fogyasztják el az ételt. Azon sem kell meglepődni, ha azt tapasztaljuk, hogy a franciák nem minden nap fürdenek, vagy tusolnak.

Ha Velencében jársz, és sok galambot látsz a Szent Már téren, eszedbe ne juss őket megetetni. Korábban szokás volt, de ma már tilos, mert a madarak minden beborítottak ürülékükkel, ami nemcsak gusztustalan, de sok kárt tett az épületekben.