Ám köztünk akadnak olyanok, akik mégis kipróbálják magukat egy életveszélyes próbán. Jó, hogy vannak ennyire elvakultak, ennyire elszántak és erősek, mert általuk is előbbre halad a világ. Felfedeznek, látnak, hitet és reményt jelentenek, valamint példaképül szolgálhatnak másoknak.
Míg őseinknek nagy távolságokat kellett megtenniük azért, hogy új földet, új helyet keressenek népüknek, felfedeztek új csodákat a világban. Számukra a lét volt a tét. A mai ember azonban már nem ezért tesz meg óriási távolságokat, és küzd erején felül, mert új föld kell a megélhetésért. Sokkal inkább önmagával, a természettel, a természeti erőkkel küzd meg. Nem kötelező egy nagy távot letudni, mégis többen megpróbálják. A világban számos olyan verseny van, amelyet a „leg” jelzővel illetnek. Lehet az a legőrültebbnek, a legvadabbnak, a legnehezebbnek kikiáltott verseny, mind arra hívja fel a figyelmet, hogy aki azon részt kíván venni, az feltételezi, hogy a résztvevő merész, erős, bátor, kitartó. Úgy, mint Szőnyi Ferenc is, aki megnyerte a világ egyik legnehezebb futóversenyét, a Hell Ultra Runningtont. Nemcsak a táv hossza volt emberfeletti, hanem a körülmények is. Őrületes távot kellett a versenyzőknek teljesíteniük. A 480 kilométeres szakaszt öt nap alatt kellett lefutniuk. Összesen 120 óra állt rendelkezésükre, de Szőnyi Ferenc ezt jócskán a szint alatt elsőként teljesítette. A mezőny amúgy is csak három emberből állt, ugyanis a magyar ultratriatlonistán kívül csak egy francia és egy indiai versenyző merte vállalni a megmérettetést. Maga a táv is meghökkentő, de emellett számolni kellett a magasság okozta nehézségekkel, úgymint oxigénhiányos levegő, és a nagy hőmérséklet-ingadozással is. Hatalmas teljesítmény a magyar futótól és hatalmas gratuláció neki.
Körülnéztünk, hogy milyen más, emberfeletti erőt és kitartást igénylő versenyek vannak a nagyvilágban. Melyek azok, amelyekre a „leg” jelző igenis illik.
Az alaszkai táj szemet gyönyörködtető, de a vadon olyan nehéz terepet rejt, amit csak kevesen mernek megtenni. Habár gyönyörű a környezet, de nagyon veszélyes is lehet. Itt rendezik meg 1982 óta az Alaska Mountain Wilderness Challenge elnevezésű versenyt, amely az alaszkai vadonon át vezető 160 kilométeres táv megtételét jelenti. Nincs kitaposott ösvény, amelyen keresztül haladni lehetne, mindenki ott fut, ahol tud, ahol a természet hagyja magát meghódítani. A kellék egy műholddal ellátott telefon lehet. Évente csak egy tucatnyi ember él ezzel a lehetőséggel.
Az ötezer (!!!) kilométeres verseny neve Self-Transcendence nevet viseli, amely arra utal, hogy már nem csak a fizikai erő megmérettetéséről van szó, hanem próbára teszi az ember mentális erejét is. A versenyt New York-ban tartják. Az irdatlan táv lefutásához 52 nap áll a versenyzők rendelkezésére. Azonban nem terepen kell futni, hanem egy pályán, amely azonban semmi látnivalóval, semmi érdekessel sem kecsegteti a versenyzőket. A mentális erőt akkor kell igénybe venni, amikor a fizikai megterhelésen túl szembesülnek az unalommal is.
