Amikor valamilyen nagyobb beruházás során megbolygatnak egy területet, nem egyszer találnak fontos leletet az adott terület múltjából, történelméből.

A Békés megyében található Körös és Maros folyók közelében található terület nem csak most tetszetős, de a későbronzkorban is az volt. A mai Orosháza területe már akkor is kedvező feltételeket teremtett a kor embereinek a földművelésre, állattenyésztésre és a kereskedelemre is.  Az akkori település egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a mostani. Most olyan települések vannak a területen, amelynek határterületei nagyok, de az Árpád-korban sok kis falu volt szétszórva egymás mellé.

A területen már 2004 óta ásatások zajlanak és számos lelet azt bizonyítja, hogy megtalálták Orosháza elődjét. Más talált eszközök pedig azt is bizonyítják, hogy kereskedelmet is bonyolítottak, pénzváltó tevékenységet is folytattak az Árpád-kori településen. Erre utal a több mérleg serpenyője, kerámiapalackok. A pénzváltók a kereskedelem szempontjából fontos területen végezték feladatukat és ezt a munkát főleg kálizok végezték. A kálizok a honfoglalás idején a magyarsághoz csatlakozott iráni népcsoport volt, amelyek mohamedán vagy zsidó vallást gyakoroltak. Ezt az is alátámasztja, hogy a területen végzett régészeti munka során alig találtak sertéshúsra utaló nyomokat, azaz sertés csontokat. A zsidó és a mohamedán vallással élők ugyanis nem fogyasztottak disznóhúst.

Habár erről a területről egyáltalán nem volt semmilyen írásos nyoma annak, hogy lakták volna, a mostani feltárás egyértelműsítette, hogy egyáltalán nem volt lakatlan. Az alföldi részt csak a XVI. század végén íródott oklevélben említették meg először. Más forrás szerint ezen a területen volt az úgynevezett Böszörményestelek is, amely a muzulmán vallásra utal. A honfoglalókkal érkező, a XIII. századig betelepült idegen népcsoportokat az ország területein szétszórták. Az a terület, amelyet azelőtt lakatlannak véltek az Áprád-korban, most kiderült, hogy nemhogy lakták, de magyarországi mohamedán vallású emberek éltek ott.