A port.hu érthetetlen módon kalandfilmként aposztrofálja A visszatérőt, azonban a film sokkal inkább tartozik a dráma kategóriába. A történet az 1820-as években játszódik az amerikai vadonban, amikor az indiánok és a telepesek életre-halálra szóló küzdelmet folytatnak egymással. Az egyik ilyen telepes csapat vezetője Hugh Glass (Leonardo DiCaprio), akit megtámad egy medve. Sérülései olyan súlyosak, hogy társai inkább úgy döntenek, magára hagyják őt a vadonban. Glass már alig lélegzik, de még szemtanúja lesz annak, ahogy egyik társa megöli a fiát, majd ott hagyja őt vérbe fagyva.

Ennek láttán a főszereplő életösztöne mindennél erősebb lesz, és elhatározza, hogy bosszút áll társain - bármi áron. Minden erejét összeszedve elindul, hogy felkutassa fia gyilkosát és azokat, akik cserben hagyták őt. A történet röviden ennyi, azonban a film nem a vándorlásról és a változó tájak egymásutánjáról szól. Nem is a bosszúról.

Sokkal inkább akaraterőről, küzdelemről, szeretetről, gyászról és a legősibb emberi érzelmekről. A film minden értelemben nyers: a zord hidegben, északon játszódik, és a főszereplő kénytelen önmagának a vadonból élelmet szerezni, és olyan dolgokat kell megtennie a túlélés érdekében, amire ma már kevesen lennének képesek.

Amiért különösen szerethető ez a film, az az érzelmek ilyen fokú leplezetlen kimutatása. DiCaprio egyáltalán nem félt a dolgok mélyére nyúlni, végre nem jól fésült úriemberként láthattuk. Nem félt megmutatni azt sem, hogy milyen az, amikor a legnyersebb emberi érzelmek tükröződnek egy ember arcán. Azt hiszem, minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy DiCaprio az egyik legnagyszerűbb színész, akit valaha láttunk, és nagyon-nagyon-nagyon megérdemelné már azt az Oscart.

Fotó: facebook.com/therevenantmovie