Még az olyan egyszerű dolgokat sem ugyanúgy csináljuk a világ különféle tájain, mint a köszöntés. Külföldieknek furcsa lehet, hogy mi, magyarok nem csak hellóval köszönünk, de azzal is búcsúzunk el. Ugyanígy a mi szemünkben is szokatlannak tűnhet egy-két köszönési mód a világból.

-Tibet:

Köszönthetjük a tibetieket egy egyszerű meghajlással is, amikor letérdelve a homlokunkat a földhez érintjük, de ha igazán szeretnénk lenyűgözni őket, akkor jobb, ha a hagyományos üdvézlési formánál maradunk meg. Ez nagyon egyszerű: csak dugjuk ki jól előre a nyelvünket, majd húzzuk vissza. Ám mielőtt így tennénk, győződjünk meg róla, hogy a kérdéses felület szép rózsaszín, és nem fekete, ez utóbbi ugyanis arról árulkodik, hogy sötét lelkünk van –vagy hogy előtte medvecukrot szopogattunk. Míg a nyelvöltés nálunk sértésnek számít, addig a tibeti kultúrában egyfajta köszönési forma. (Így persze felmerül az izgalmas kérdés: lehet, hogy Miley Cyrus is a tibeti vérvonalat képviseli??!)

-Nigéria:

Ha Nigéria délkeleti részén járunk, nagy eséllyel összefuthatunk a kanouri néppel. Ha így lenne, ne felejtsük őket illendően köszönteni, azaz rázzuk meg az öklünket szemmagasságban, miközben azt kiáltjuk: ’whooshay!’ Vagy köszönhetünk egy egyszerűbb Bonjour!-ral, Nigériában ugyanis az a hivatalos nyelv.

-Északi sark:

Eszkimó pusziként is elhíresült az inuitok köszöntése, ami a közhiedelemmel ellentétben valójában nem az orrok összedörgöléséből áll. A helyes eszkimó puszihoz ugyanis az orrunkat és a felsőajkunkat kell a másik orcájához dörgölni, miközben magunkba szívjuk a másik bőrének illatát.

-Szaud-Arábia:

Akár ismerősbe, akár ismeretlenbe botlunk, a kézfogás a megfelelő üdvözlési forma. Ezt gyakran követi egy baráti ölelés is –persze szigorúan csak férfiak között! 

(Mental Floss, kép: pixshark.com)