Igazából bármi lehet gyermekünkből, ami hozzájuk igazán passzol, amit szívvel és lélekkel tudnak végezni. Csakhogy van az a kor, amikor nagyon keveset szól(hat) bele egy diák a pályaválasztásba.

Az általános iskola az egyik vízválasztó, amely a további pályát nagyban meghatározza. A

gimnáziumi képzések között van 6 és 8 évfolyamos osztály is, ami azt jelenti, hogy már 5. vagy 7. osztály megkezdése előtt megmérettetés elé állítjuk őket, hogy a válogatott osztályba felvegyék. Ha ez nem opció, akkor a 8. osztályra marad a nagy kérdés: hova tovább?

Az a rendjén való, ha a gyerekeket önállóságra neveljük és nem fogjuk a kezeiket folyton. A pályaválasztás egy olyan döntéshelyzet, amely azt is jelenti, hogy akár egy új intézményben kell a következő tanévet folytatni és akár szakmai, vagyis az általános tananyagon kívül egészen más jellegű ismeretekkel is bővülni fog a repertoár.

Szülőként persze azt szeretnénk, hogy csemeténk minél stabilabb oktatásban részesüljön, hogy a már elképzelt pályaképet megvalósíthassa. Ha pedig nincs konkrét cél, akkor is hasznos legyen a tanulmány és kapjon némi kis időt az érésre, hogy saját maga dönthesse el, merre veszi majd az irányt.

A környezetemben az a teljesen általános, hogy a középiskolát jóformán a szülők választják ki. Ha a gyerkőcnek komoly szándékai vannak és egy szakmát szeretne elsajátítani, akkor a szakmai képzésen túl az is fontos szempont, hogy érettségivel is záruljon a tanulmány. Az érettségi bizonyítvány ma már alap, ezért a legtöbb szülő nem bánja, ha szakmát szeretne gyermeke tanulni, de társuljon ahhoz érettségi is.

Amikor nincs a csemeténknek elképzelése az illetően, hogy felnőttként mivel szeretne foglalkozni, akkor ragaszkodunk a legtöbben a gimnáziumi képzéshez. Itt jóformán az alap tantárgyakat tanulhatja meg jól a csemeténk és koncentrálhat az idegen nyelvekre, sportra, egyéb tevékenységekre. Így marad néhány év arra, hogy minél több mindent kipróbálhasson és minél közelebb kerülhessen ahhoz, hogy megfogalmazódjon benne saját vágya.

A tapasztalat tehát az, hogy hacsak nincs már kicsi kortól kezdve tudatosan felépített és eltántoríthatatlan hivatás, amivé a gyermekünk válni szeretne, akkor a szülő igyekszik dönteni. Ez főleg az általános iskola utáni időszakra vonatkozik. Mégsem érdemes a saját akaratunkat a gyerekekre erőltetni. Vagyis maradjunk nyitottak, támogatóak az amúgy is nehéz kamaszkorba lépett fiatallal. Azonban azt is tisztázni érdemes, hogy ha valamit elkezdünk, akkor azt nem gondolhatjuk meg egyik napról a másikra. Ezért érdemes nyílt napra ellátogatni az adott intézményekbe, érdeklődik kell ismerősöktől, hogy az adott intézmény, az adott szakma milyen lehetőségeket tartogat.

Sokat segíthet a sok-sok beszélgetés, amely során a még bizonytalan diákban is letisztulhatnak a gondolatok, hogy mi a helyes út és egyáltalán mivel szeretne foglalkozni.