A munkamánia szóban benne van a mániákusság, ami már negatív irányú kifejezéssé válik. A munkamániát megtapasztalhatod saját magadon, vagy a közvetlen környezetedben élőn. Még ha nem is te állsz mániákusan a munkához, hanem a társad, ugyanúgy érzékeled annak negatívumait.

Ne vidd haza a munkát! Ez a felszólítás teljesen jogos, de nem mindig tudjuk megtenni. Ha nem is magát a munkát visszük haza, de lehet, hogy a munkahelyen fellépő gondokat. Kivel osszuk meg bajunkat, gondolatainkat, félelmeinket, ha nem a családunkkal? Ez a része még csak természetes, de az, hogy a szabadidőnket a munka oltárán áldozzuk fel, az már nem. Egy-egy fontos, határidőhöz kötött teljesítés érdekében talán még belefér, hogy az otthoni szabadidőnkben is teljesítsük a feladatot. Ne legyen mindennapos, erre ügyelni kell.

A munka és a magánélet két külön része az életünknek, és ezt jó is, ha elkülönítjük egymástól. Nem mindig tudjuk az éles határt tartani, és a kettő kicsit egybemosódhat olykor. Amikor magánéleti krízisben vagyunk, óhatatlan, hogy gondolatunkat alig tudjuk a munkára terelni, de így a munka rovására megy. Fordítva is így van. Ha hazavisszük a munkát, vagy sokat túlórázunk, a magánéletünk sínyli meg.

Egyik sem jó, ezért lenne szükséges, hogy egészséges egyensúlyt tudjunk tartani. Ha nem sikerül, annak oka az lehet, hogy nem tudsz nemet mondani. Főleg akkor nem, ha a főnököd téged kért fel egy feladatra. A vezetőnek nem mondunk nemet, így aztán teljesíteni akarsz. Még ha nincs is ínyedre, de nemet sem mondasz, mert úgy érzed, hogy nem is teheted.

Ki ne szeretne a főnök szívébe férkőzni? Ki ne szeretne jobb pozíciót? Ennek érdekében azonban tenni kell. Aki pedig magasabbra szeretne jutni, annak több mindent kell letennie az asztalra. Ha pedig ez még fokozódik perfekcionizmussal, akkor bizony addig nem hagyja abba a munkát, amíg azt nem érzi, hogy az nem tökéletes.

Vágyunk az elismerésre, a dicséretre. Ez minden téren igaz lehet. A munka területén ez különösen fontos, hiszen hétköznapjaink javát ott töltjük. Ha sosem kapunk dicséretet, de azért nem is sokat teszünk, eltűnünk a süllyesztőben, motiválatlanná válunk. Dolgozunk önmagunkért, a kollégák és a főnök elismerő szavaiért is.

A munka és a pénz nem az élet. Az életünk egy része, de nem teljesít be mindent, amire vágyunk. Ezért szükséges meghúzni azt a határt, amikor a családdal foglalkozunk és kizárjuk a munka világát arra az időre éltünkből.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!