Az életünkben mindig az egyensúly megteremtésére törekszünk. Ám, hogy ne legyen olyan egyszerű, a sors kiszámíthatatlan akadályokat állíthat elénk, amelyet le kell küzdenünk. Meg is torpanhatunk a gondok előtt, de át is ugorhatjuk. A probléma nagyságától és komolyságától függően ezeket megoldhatjuk úgy is, hogy nem vesz rajtunk semmit észre a környezetünk, de ha minden erőnket és energiánkat kiszívja az, hogy azt a látszatot keltsünk, nincs semmi gond, lehet nagyobb feltűnést keltünk. Óhatatlan ugyanis, hogy a minket foglalkoztató történések ne legyen hatással ránk akkor is, ha a munkahelyünkön vagyunk. Habár a magánéleti gondoknak nincs keresnivalójuk a munkahelyen, ezt kimondani sokkal könnyebb, mint a gyakorlatban is megvalósítani.

Olyan ez, mint amikor egy dallam bekúszik az ember agyába, lelkébe és akár napokon át ott forgolódik, dúdolás formájában hagyja el a testünket. Nos, a jó és a rossz történések hatással vannak ránk. Boldogságot, örömet okoznak, vagy éppen az ellenkezőjét. Látszik rajtunk a szomorúság.

Egy jó munkahelyi közegben - még akkor is, ha nem osztjuk meg minden titkunkat a kollégáinkkal – észreveszik azt, ha hangulatunk megváltozott, rosszkedvűek vagyunk. Az alkalmi állapot is feltűnhet, de még inkább árulkodó lehet, ha a rosszkedv állandósulni látszik. Ilyen állapotban a munka sem olyan, így észre vehetik a munkatársak és a főnök is, hogy valami megváltozott.

Amikor nehéz helyzetbe kerülünk, óhatatlan, hogy ne hasson ki a munkahelyi életünkre is, hiszen ott töltjük hétköznapjaink nagy részét. A saját gondunk a legnagyobb és legfontosabb, de azt is el kell fogadni, hogy ez a főnökünk szempontjából is hasonlóan van, csak az ő szemszögéből nézve. Ha segítőkész, megértő a vezetőnk, mi pedig őszintén elmondjuk neki, hogy mi a gondunk, akkor van esély arra, hogy megoldást találjunk közösen a probléma megoldására (szabadság, türelem, pozíció fenntartása stb.). Ám, ha a magánéleti problémák miatt a munkahelyi teljesítmény is folyamatosan csak romlik, akkor az igazságtalan a munkatársakkal és a vezetőséggel szemben is.

Megoldást kell találni az elénk gördülő gondokra, és magunk mögött tudni azt azért, hogy a saját életünk mellett a munkánkra is tudjunk koncentrálni. Azt is el kell fogadni mindenkinek, hogy nem minden nap egyformán jó, ennek értelmében a teljesítményünk sem lehet mindig csúcson, de a másik oldalról is el kell fogadni azt, hogy a munkaadó nem nézheti behunyt szemmel sokáig, hogy a teljesítményünk a nullával egyenlő.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!