Ahogyan rossz munkatárs, rossz dolgozó, úgy rossz főnök is létezik. A főnök is ember, akinek lehetnek rossz és jó napjai, és ez kihatással lehet munkájára, vezetési tevékenységeire is. A magánéleti és egyéb problémákat nem lenne szabad a munkatársakon ütköztetni, ám emberként olykor ebbe a hibába még a főnökök is belecsúsznak.

Előfordul, hogy egy rosszabb időszakot kell átvészelnie egy cégnek, és a nehézségek miatt a főnök lehet frusztrált, ideges, de ha a még a rizikósabb állapotból is a jót akarja kihozni, akkor motiválja munkatársait, hogy a problémát közösen küzdjék le.

A napjaink komoly szabályrendszer keretei közé vannak szorítva, és a munkahelyünk sem az, ahová akkor esünk be, amikor akarunk. Ha nem a meghatározott szabályok szerint játszunk, ha a munkahelyen nem úgy végezzük a dolgunkat mint kellene, és ezt a főnökünk szóvá teszi, akkor nem a főnök a rossz. Kétségtelen azonban, hogy vannak olyan vezetők, akik nemcsak azokat veszik pellengérre, akik nem dolgoznak jól, notórius késők, hanem olyanokat is, akik teszik a dolgukat úgy, ahogy azt megkövetelik tőlük. Ennek ellenére a főnök rossz természete, lekezelő bánásmódja mégis megtalálja.

Megfordulhat a fejünkbe az, hogy felállunk a székünkből és azonnal felmondunk akkor, amikor az első negatívum érkezik a főnöktől. Ebben az esetben azonban pontosan a főnököt igazolnánk felvetéseiben, tehát, ha fontos számunkra a munkahely, a biztos bevételi forrás, akkor meg kell erősíteni pozíciónkat, vagyis mérjük fel az eddig befektetett tudásunkat és energiánkat, és adjunk bele többet, ha úgy érezzük, hogy van még mit letenni az asztalra. Legyünk sokkal jobb csapatjátékosok. A passzivitással, a dacoskodással csak fokozzuk az ellentétet, keltjük magunk körül a rossz hangulatot, és még inkább felhívjuk magunkra a figyelmet. Ha a munkahelyünket meg szeretnénk őrizni, akkor álljunk be a sorba, hiszen az tény, hogy minden helyen a szabályok betartásával lehet haladni. Sőt, ha egy kicsit a főnök szempontjából szeretnénk látni a világot, akkor tudakoljuk meg, hogy milyen az a munkavégzés, amelyet a főnökünk kedvel. Amennyiben lehetőségünk van rá, végezzük mi is úgy a munkánkat. Nem kell alakoskodni, természetellenesen viselkedni, azonban ha meg szeretnénk őrizni helyünket és még a munkavégzést is a normális mederbe szeretnénk terelni, akkor érdemes az ottani játékszabályok szerint "játszani".

El kell fogadni, hogy a főnök a mi irányítónk, aki az adott cég érdekeit képviseli. A dolgozók a gépezet alkotórészei, de nem a főnök tesz a dolgozóinak szívességet azzal, hogy foglalkoztatja őket, és nem a dolgozók, hiszen a munkát megfizetik. A gépezetbe mindenki beletartozik, ám mindenki megérdemli a normális bánásmódot.

Az alkalmazkodás, a munkamorálon való változtatás egy lehetőség arra, hogy jobb viszonyt ápoljunk a főnökkel, azonban ez sem mindig vezet célra. Bármilyen lépésre szánja rá magát a munkavállaló, érdemes azt átgondolni, és nem dühből, indulatból meggondolatlanul cselekedni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!