Jump to content

Ember a Holdon

2014. 04. 21. 15:42

Amióta világ a világ, az emberek szűntelen fel vélnek ismerni különféle képeket, rajzokat, figurákat a Hold felszínén. Kelet-Ázsiában sokszor nyulat, Indiában kezeket, másutt nőt, békát, vagy egy fát látnak a Holdra nézők. De vajon mi áll ennek a hátterében? -

Amikor a Holdra nézünk, ott látunk sötétebb, és világosabb foltokat. –magyarázza Cassandra Runyon, geológus. A világosabb részek a Hold hegyei, vagy ahogy még szokták őket nevezni: a felföld. A sötétebb a vulkanikus rész, a ’mare’, ami latinul tengereket jelent.

A Holdfelszín kontúrjaiba és színeibe az emberek belelátnak jelentéssel bíró dolgokat ugyan abból az okból, amiért meglátják Elvis arcát egy burgonyaszirmon, vagy Jézust egy sajtos szendvicsben.

-Így működik az agyunk. Az agy egy rendkívül termékeny szerv. –magyarázza Nouchine Hadjikhani neurológus a Harvardi Egyetemtől. –Információval tölti ki a hiányzó részeket.

Joel Voss kognitív neurológus a Chicago-i Egyetemről azt vizsgálta, hogyan tulajdon jelentést az agyunk néhány összefüggéstelen vonalnak és foltnak. Kísérlete során az alanyainak olyan képeket mutatott, melyeken számítógép által háromszögekből és körökből létrehozott jelentés nélküli vonalak voltak láthatók, majd megkérdezte őket, jelent-e számukra valamit a kép. Az emberek mintegy fele belátott a vonalakba valami értelmeset.

Amikor MRI-vel vizsgálta a résztvevők agyi aktivitását, azt találta, hogy ugyanazok a területek aktivizálódnak az agyban az irkafirka, mint egy értelmes kép láttán.

-A látóközpont számára nincs aközött különbség, hogy egy békát, vagy egy random pontokból és vonalakból álló képet látunk, ami bennünket halványan egy békára emlékeztet.

Ennek a hátterében az lehet, hogy a túléléshez az emberi agynak nagyon rugalmasnak kellett lennie bármilyen új, szokatlan környezetben is. Az, hogy ott is valami ismerőset, értelmeset vélünk felfedezni, ahol nem feltétlenül van, az annak a következménye, hogy az új dolgokat a meglévő készletünk adataihoz illesztjük hozzá.

-A világot próbáljuk egy rendszerezett környezetnek látni, pedig valójában nem más, mint vaktában egymásra vetett színek, vonalak és pontok halmaza.

Az tehát, hogy belelátunk valami értelmeset a Hold felszínébe, csak az agyunk sajátos működése, de hogy pontosan mit látunk, az viszont kultúráktól, hittől, népek meséitől is függ.

(Forrás: National Geographic, kép: space.com)