El kell fogadnunk, hogy a stressz életünk része. Ez azonban nem azt jelentik, hogy ebbe beletörődünk és hagyjuk, hogy felemésszen a feszültség, majd az annak hatására jelentkező fizikai betegség. Az önismereti fejlődésünk során meg kell találnunk azt, ami ki tud kapcsolni. Keresni kell egy olyan módszert, amely segít abban, hogy az agyunkban kavargó gondolatokat is kikapcsoljuk, de akár fizikai megterheléssel is kiűzzük magunkból a „gonoszt”.

A stressz egy olyan állapotba visz, amely kihat az egész testre. Logikus, hogy ezt az állapotot folyamatosan megélni nagyon káros. Mantrázhatjuk magunknak, hogy „Nyugalom!” és „Ne stresszelj!”, ám ha magát az okát nem tudjuk megszüntetni, akkor annak kezelésére kell ügyelnünk.

Egyénre szabott megoldással nem kínálhatunk stresszkezelés szempontjából, de a meditáció, a légzéstechnika alkalmazása, a sport, a bármilyen jellegű mozgás, egy hobbi megtalálása és abban való elmerülés segíthet a gondolat elterelésében, valamint a test elfárasztásával is jó eredmény érhető el. Míg a sportolást jelentjeti egy tempósabb séta vagy kerékpározás is, amelyhez se segítség, se instrukció nem szükséges, hogyan csináljuk, addig a meditációt nem mindenki tudja egyedül gyakorolni. Az irányított meditációk azért nagyon jók, mert van, aki segít abban, hogyan kezdjünk neki. És még ha hozzáértő navigál a meditációban, akkor sem biztos, hogy azonnal sikerül.

Ha mégis egyedül kezdenénk valamit azzal az állapottal, amelyről tudjuk, hogy nem jó, ártalmas, de szeretnénk magukba fordulni kicsit, akkor ezt az otthon elvégezhető kis „tornát” kipróbálhatjuk.

Keressünk egy tágasabb teret magunk számára. Nem árt, ha van a közelünkben falfelület, amiben megtámaszkodhatunk, mert lehet, hogy szükségünk lesz rá. Öltözzünk kényelmesen, hogy a ruházat se frusztráljon. A dolgunk csupán annyi, hogy a kiválasztott helyen álljunk meg két lábon, majd az egyiket emeljük fel. Eléggé nem szokványos állapotunk csak egy lábon állni, ezért jön jól valamilyen felület, amiben kapaszkodni tudunk. Koncentráljunk arra, hogy az egylábas pózt meg tudjuk tartani. Eleinte kimondottan kényelmetlen lehet, mert folyton az egyensúlyunkat keressük, illegünk és billegünk.

Éppen ez az, amikor magunkra koncentrálunk és nem a problémáinkra. Ha stabilabban megtartott az egylábas póz, akkor nehezített verzióban a szemeinket is becsukhatjuk. Az sem baj, ha csak támaszkodással működik. Amint ez megvan, figyeljünk oda a farizomra, a hasra, mert ezeket be kell feszíteni. Újabb leterhelése az agynak, amely nem engedi, hogy másra figyeljünk. Hihetetlen, hogy ez az egyhelyben, fél lábon álldogálás is el tudja fárasztani az embert, mégis ki tudja kapcsolni az elmét. Ez a könnyű kis feladat ráadásul akár munkában is elvégezhető és kiváló stresszoldó.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!