Jump to content

A hazai borkultúra libikókája

2015. 10. 03. 10:00

A szőlőszemekből készült aszalt gyümölcsöt önmagában és sütemények töltéséhez is használhatjuk, de levéből készül az éltető és kedvelt szeszes italunk, a bor. Mi magyarok híresen jók vagyunk az alkoholos italok előállításában és sajnos „jó” helyen szerepelünk annak fogyasztásában is.

Már az 1800-as évek közepe felé haladva azt vették észre a gazdasági szakemberek, hogy a bortermelők már nem feltétlenül a minőségre koncentráltak, hanem inkább a mennyiségre. Széchenyi is arról írt egyik munkájában, hogy az akkori borászat legnagyobb problémája a sok levet adó, de gyenge minőségű szőlő. A magyar borászat és bor világhírnevű volt, európai szinten is rangja volt. Miért is van ez nagy ellentmondás?

A korábbi századokban nem csak munkát adott a szőlőhegy és a szőlő művelése. A szőlőben töltött idő öröm volt. A fiatal fiúk akkor értek férfiakká, ha már önállóan kimentek a szőlőhegyre és egyedül művelték a szőlőt. A szőlőskert egyfajta bizalmi fészek is volt, ahol a férfiak egymás között megbeszélhettek fontos dolgokat, szivarozhattak, borozhattak.

A XIX. század közepe táján újból emelkedni kezdett a magyar bor nívója, de a század végére a hazai szőlő- és bortermelés szinte teljesen megsemmisült. Csak állami támogatással, és jól megfontolt gazdasági lépésekkel lehetett visszahozni sírjából. Amikor már kezdett némileg feltámadni a magyar borászat, földig tiporta az első világháború. A trianoni békeszerződés értelmében hazánk összterületének kétharmadát elveszítette, és természetesen ez érezhető volt mind a népesség megfogyatkozásában, de ugyanígy mérhető volt a szőlő veszteséget illetően is. A magyar borok külföldre vitele nagyon költségessé vált, ezért az 1924-ben kialakult borfelesleg elfogyasztása érdekében a hadsereg napi boradagja is ki volt mérve, csak hogy fogyjon. Némileg javult a bor kiviteli helyzete, de ezt teljesen lerombolta az újabb világháború.

1945-ben megváltozott a birtokrendszer, így apró parcellákat hoztak létre, amely egyáltalán nem kedvezett a szőlészeteknek, borászoknak. Tájidegen és igénytelen borokat állítottak elő. A rendszerváltás is nagy változásokat hozott a szőlőtermesztésben és így a borászatban is. Megváltozott a területek nagysága, a használt technológia, de még a szemlélet is. Már nem a mennyiségre helyeződött a hangsúly, hanem a minőségre. Előtérbe került a borturizmus, a borkultúra, amely fellendülést jelentett. Ehhez azonban megfelelő felkészültség szükséges, hogy minőségi borokat tudjanak borászaink előállítani, amely megélhetést biztosít számukra és az egész országban, világban öregbíti a magyar borászatot.

(Kép forrása: coolestwallpapers.com)