Azok, akik folyamatosan megkérdőjelezik a szerelmi életüket akár úgy, hogy eltűnődnek, nem lennének-e boldogabbak valaki mással, vagy folytonos visszaigazolásra vágynak a partnerüktől, talán csak önbizalomhiányban szenvednek.

Aggodalomra onnantól adhat okot a bizonytalanság érzése, ha ezek a szorongató gondolatok elkezdenek kihatni a mindennapi életükre, különösen ha emiatt már nem tudják ellátni a munkájukat sem rendesen. Innentől már kapcsolati obszesszív-kompulzív pszichiátriai betegségről beszélünk. Előfordulhat, hogy az illető annyit kérdezgeti a párját, saját bizonytalanságát próbálva megnyugtatni, hogy az valóban, de tényleg szereti-e őt, hogy a végén éppen ezzel taszítják el maguktól a másikat.

-Ennek a kényszerbetegségnek a tüneteit mégsem mindig veszik észre a terapeuták és a pszichológusok, - állítja Guy Doron kutató.

Az Izraelben végzett felmérésből az is kiderült, hogy minél jobban eluralkodott valakin ez a tudatállapot, annál elégedetlenebbek voltak a szexuális életükkel.

A kutató szerint a kényszerbetegek jobban tennék, ha először a betegségükkel fordulnának szakemberhez, mielőtt párterápiára kezdenek el járni a kapcsolati és szexuális problémáik miatt.

Véleményét Steven Brodsky pszichológus is osztja, aki szerint a párterápia akár káros is lehet a kényszerbetegek esetében, mivel súlyosbíthatja a tüneteiket. A kapcsolati problémák elemzésével ugyanis csak megerősödnek a beteg félelmei, ami egy ördögi kört eredményezhet.

(Kép: quemas.mamaslatinas.com)