Jump to content

Függőséggel az ideálért

2016. 08. 21. 17:00

A külső megjelenés sokak számára nagyon fontos. A bombatestért sokat kell tenni. Be kell vezetni az egészséges étrendet és elhagyhatatlan a rendszeres mozgás. Vannak, akik egyáltalán nem kedvelik az orvosi beavatkozásokat, ők az edzésekben bíznak, akár határok nélkül.

Sokan vannak úgy, hogy a napi pörgés után már egyáltalán nem kívánja se testük, se pedig lelkük a mozgást, ezért eszük ágában sincs kimozdulni otthonról, ha egyszer hazaértek. A felszedett kilók azonban úgy biztos nem tűnnek el, ha tovább tespedünk. Az elszántabbak belekezdenek valami mozgásba, amely egészségük érdekét is szolgálja. Ha rákap az ember az ízére és nem kínként éli meg az edzéseket, ráadásul szemmel látható nyoma is lesz, beépülhet a mindennapunkba. Csakhogy valaki a kitűzött cél elérése után is talál újabb célt, ami még elfogadható lenne, ha nem válna függőséggé. Újabb étkezési zavar ütötte fel a fejét, amelyet edzésmániának neveznek. Amíg a bulimia és az anorexia inkább a nőkre jellemző, addig az edzésmánia, vagy exorexia inkább a férfiakra jellemző, de nőket is érinthet. Az edzésfüggőség igazából nagyon hasonlít az anorexiához, ugyanis az alak és a súly tartása érdekében egyre emelik az az edzések számát. Egyfajta szenvedélybetegséggé alakul át a mozgás. Az a mozgás, amelyet a kezdetek kezdetén az izmok fejlesztésére, karbantartásra, a testsúly csökkentésére kezdtek el végezni, az később függőséghez vezethet.

Magamutogató világban élünk. Valószínűleg te magad is láttál már izmos fiatal srácokat, akik úgy tűnnek, mintha fiatal koruk ellenére az életük javát edzőtermekben húzták volna le. Könnyen lehet, hogy ez így is van. Az ilyen férfiak sosem találnak a testükön tökéletes pontot, ezért mániákusan edzenek. Ez a magatartás valóban tovább fejleszti az izmokat, csakhogy elszigeteli őket társaiktól, barátaiktól, ismerőseiktől. A konditerem az, ahol jól érzik magukat, de nem is tudnak szakítani az edzéssel. A függőség kialakításába szerepe van a lelki eredetű problémáknak is, de a testmozgás béta-endorfint is felszabadít, amely eufóriát okoz. Ez is az exorexia hátterében állhat. Ez az jelentené, hogy minden élsportoló edzésfüggő? Ez egyáltalán nem igaz, hiszen a nem kényszerből sportoló, egészséges lelkű sportoló nem ilyen. Az izomdiszmorfiások azonban nem elégedettek magukkal, ezért hajtják azt, hogy tökéletessé eddzék testüket, de ez egy mókuskerék.

A nőket sem kíméli a kényszeresség. Főleg ugyanis a nők körében jelentkezik az orthorexia. Ez azt jelenti, hogy mániákusan küzd az egészséges élet megteremtéséért, vagyis figyel a táplálkozásra, a mozgásra, de ha nem jut olyan élelmiszerhez, ami szerinte egészséges, képes inkább nem enni, mintsem egészségtelen táplálékot vegyen magához. Súlyos esetben az orthorexia is elszigeteltséget okoz.

(Forrás: mayas1985.blogspot.com, peakshop.hu/képek)