Jump to content

Ki a szép és ki nem az?

2016. 07. 11. 19:00

A szépség, annak megítélése egyedi. Mindenkinek más a szép. Párválasztás során azt választjuk magunk mellé, akit magunkhoz illőnek, szépnek látunk. Ez nem azt jelenti, hogy másnak is maradéktalanul tetszik a választásunk.

Azt, hogy valakit szépnek vagy csúnyának ítélünk meg, pillanatnyi érzéseink is befolyásolják. A hangulatunk is hozzájárul ahhoz, hogy kit milyennek látunk, és erre nincs is általános szabály. Amíg más földrészen élő emberek bőre, arcberendezése a miénktől eltérő, azoknak az a megszokott, az a mérce. Az ilyen emberek vagy tetszenek, vagy elutasítjuk őket. Természetesen fordítva is igaz ez. Már Darwin is azt mondta, hogy minden kultúrának megvan a maga sajátos kritériuma azt illetően, hogy kit látnak szépnek, vonzónak. Már a korai kultúrákban fontosnak tartották megörökíteni a test szépségeit. Mai szemmel nézve lehet, hogy semmi vonzót nem látunk abban.

A vonzerő nem olyan önkényes, de még csak nem is annyira változó, mint ahogyan azt hittük. Vizsgálatokkal bizonyították, hogy bármilyen népcsoporthoz tartozó emberek számára vonzó a nagy szem, a kicsi orr, a szemek közötti nagyobb távolság, kiemelkedő arccsont, valamint a kis áll. Evolúciós folyamat az, hogy melyeket tartunk a szépség tipikus vonásainak.

Az állatvilágban a nőstények azt a hímet választják utódjuk nemzőjéül, amely a lehető legjobb, legerősebb, legarányosabb. A jó genetika továbbörökítése volt a cél annak érdekében, hogy minél nagyobb legyen az esély a túlélésre. Az őseink pont így válogattak és ezt tesszük ma is.

Az átlagos arc arról tanúskodik, hogy a tulajdonosa remek egészségi állapotnak örvend. Mérésekkel azt is bizonyították, hogy azok az emberek, akik átlagértékekkel rendelkeznek, sokkal nagyobb genetikai sokféleséget mutatnak, mint a szélső értékekhez közelítők. Az átlagos arcvonású embereket azért kedveljük, mert annak az arcnak láttán egy agyi mechanizmus alapján olyan általános arcot alakítunk ki, amely a közelünkben élőkhöz hasonlít. Vagyis minden új, idegen arcot egy már az agyunkban elraktározott kész archoz viszonyítunk és ezt a folyamatot már gyermekkorban használjuk.

Az átlagos arcokat tehát kedveljük, de ha van valami kis átlagostól eltérő egy arcon, az is lehet megnyerő, úgymint az átlagosnál kisebb orr, teltebb ajkak, nagyobb szemek, kisebb áll. Ez kultúrától függetlenül jellemző ránk.

(Forrás: cincinnatiskinandlaser.com, lanimeshvariousarticles.blogspot.com/képek)