A problémák minden családban jelen vannak. Nem lehet a küszöb alá seperni, sem letagadni nem érdemes.

Kevés időnk van, kevés időnk van egymásra, de gyermekeinkre mindig szánni kell időt. A családi probléma témaköréhez érkezve valóban azt szoktak felhozni legtöbben, hogy nincs egymásra idejük a családtagoknak. Nemcsak a gyerekekkel töltünk átlagosan kevés időt, hanem a család együtt. Egy felmérés szerint egy átlagos családban gyerekenként hét percet fordítanak a szülők gyermekeikre, de a kamaszokra még kevesebb idő marad. Pont akkor nem vagyunk mögöttük, amikor tele vannak bizonytalansággal, kérdésekkel, kételyekkel. De még ha időt is szakítunk a családunkra, egyáltalán nem mindegy, hogy a velük töltött idő minőségileg milyen. Sokszor esünk abba a hibába, hogy a napi rutinba a kérdés-feleletet is beépítjük. Olyan kérdésekkel bombázzuk a gyerekeket, amelyek praktikusak. Mintha félnénk attól, hogy egy igazán tartalmas kérdésre olyan választ kapunk, amit nem szeretnénk hallani.

Felgyorsult a világunk, ez már közhely, de ebben a forgatagban nem is akarjuk, vagy tényleg nem is vesszük észre, ha a társunkat, a gyermekeinket bántja valami, ha szorong, ha szomorú és csalódott. Nagyon nagy szükség van az igazán tartalmas beszélgetésekre. Meg kell hallgatni a gyermek problémáját, gondolatát, örömét. Ha valami baja van, akkor el kell magyarázni számára, hogy az érzést mi váltotta ki, és azt a probléma megoldására fel lehet használni. Ha ez így történik, a gyerekek önbizalma sokkal nagyobb lesz, a problémamegoldásban is ügyesebbek lesznek, de még az eszük is jobban fog vágni.

Ha ez minden családban így történne, nem lennének problémák. Csakhogy sok helyen úgy kezelik a problémás ügyeket, hogy minél hamarabb „felületi kezelésben” részesítik, de érdemi megoldást nem adnak. Igyekszünk a negatív érzelmeket kizárni az életünkből, de jól tudjuk, hogy ezzel csak halogatjuk és temetjük a bajt. Nem szeretünk szembesülni a hibával, fájdalommal, pedig az élet nem mindig habos torta. A munkahelyen, iskolában számos problémával szembesülünk. Hová vigyük, ha nem haza? Az lenne a legjobb, ha nem lennének problémák, de el kell fogadni, hogy a család életébe beletartozik minden jó és minden rossz, amit együtt kell megbeszélni, megoldani. Ha a munkahelyi gondok igazi meghallgatásra találnak, ha az iskolában zajló fontos mozzanatot igazi kíváncsisággal beszélnek át a családtagok, akkor a kiutat is megtalálják, és még a feszültséget is csökkentik abban, akinek épp szüksége van arra.