A halottak napja, vagy mindszentek napja mindig is nagyon sokakat vonz a temetőbe. No, persze nem örömünnep ez, hanem az egyik legszomorúbb. Akik veszítettek már el olyan személyt, aki számukra nagyon sokat jelentett, a halál fogalma és ténye is átértékelődik.

Nem tudjuk visszaforgatni a sors kerekét, ezért az élőknek marad a gyász, a halál elfogadása, a sok-sok sírás, az emlékek felelevenítése. Gyermekként sokan átélhettük, hogy ezekben a napokban szinte kötelező túraként jártuk a temetőket, hogy a régen elhunyt, talán sosem látott rokonok sírjait meglátogassuk, virággal és mécsessel emlékezzük rájuk. Természetesen nem csak így lehet elhunytainkról megemlékezni, hiszen a csendes befelé fordulás, a magunkban hozzájuk idézett sorok is fontosak, de az is, hogy a sírhelyüket tisztán tartsuk, és a megemlékezésnek ezt a formáját is elvégezzük.

Sok esetben erre a temetőjárásra ugyanúgy elmennek a gyerekek. Van köztük olyan is, aki kimondottan élvezi a temetői környezetet. A misztikus képet festő hely csak még inkább felpörgetheti a gyermeki képzelőerőt, és az őszi táj csak hozzásegíti őket ehhez.

Vallástól, tradícióktól, családi szokástól is függ, hogy milyen időközönként keresik fel a még élők az elhunytak sírját. Vannak, akik teljesen elhatárolják a gyerekeket a halál fogalmától, gondolatától és így a temetőktől is.

A gyerekek tudják, hogy létezik a halál, hogy egyszer csak megszűnik az élet. Nemcsak tudják, de érdekli is őket, így a temetők hangulata sem olyan gyászos számukra, mint a felnőtteknek. A gyerekeket érdeklik őseik története. A sír körül összegyűlni, és megosztani történeteket az elhunyt személyről azt is jelenti, hogy emléke így tovább él az utódokban. Akár olyan utódokban is, akik sosem találkoztak egymással.

Sőt az ilyen történetek azt is megerősíthetik, hogy honnan származunk, milyen gyökerekkel rendelkezünk, kik vagyunk valójában. A temetők látogatása, halottaink sírhelyének felkeresése nem feltétlenül a fájdalomról, az elvesztésről szól. A gyerekek számára ismert tény a halál, nem is érdemes hazudni, titkolózni előttük erről, mert azzal csak áltatnánk őket. Sokkal inkább arra kell rávezetni a gyerkőcöket, hogy nem tudjuk meddig tart az életünk, ezért minden napját élvezzük és becsüljük meg.

A felnőttek számára már jóval fájdalmasabb a halál gondolata. Egy szeretett személy elvesztése nagy fájdalmat okozhat, a gyászfolyamat éveket vehet el tőlünk, ha nem tudunk a tényekkel megbirkózni. Éppen ezért sokan félnek a gyerekekkel is megosztani azt, ha meghalt egy családtag. A gyerekek felfogják és a maguk módján értelmezik is a halált. Éppen ezért életkoruknak megfelelően beszélni szükséges az elmúlásról.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!