A felnőttek már túl vannak a hormonok által keltett érzelemcunamik és hullámvölgyeken.  Ez, a nemcsak a fiatalt, hanem a családot is érintő változás nehézségeket okozhat. Jó hír, hogy nem tart örökké és némileg kellenek ahhoz, hogy felnőttként tisztábban lássunk. De próbáljuk meg csak ezt elmondani egy épp most lázadó kamasznak?!

Már, ha szóhoz jutunk. Ugyanis a tinik esetében a szélsőséges érzelmek váltogatják egymást. Mire megszoknánk, hogy épp lázad és harcol velünk, addigra már kezesbáránnyá vált. A világot is így szemléli és így is mond arról véleményt. Mivel a hangulat is ingadozó, így annak megfelelően a kijelentései, a gondolatai, az elhatározásai is. Ami biztos ebben a korszakban, az a bizonytalanság. Nem csoda, hiszen a gyermekkort éppen elhagyni kívánó, de a felnőttek világába még nem igazán tartozó kamaszok keresik a helyüket. Nemcsak az iskolai közegben és szűkebb körben az osztályban, de a szélesebb társadalomban is. Ez az időszak azért is félelmetes, mert bizonytalanságukban nagyon befolyásolhatók a fiatalok. Mégis igyekeznek megtalálni a választ azokra a kérdésekre, amelyek őket mozgatják.

Megvan annak a lehetősége, hogy levezessék a bennük mocorgó kisördögöt. Ugyanakkor arra is lehetőségük adódik, hogy megszabaduljanak a szorongástól, a frusztrációtól, esetleg válaszokat is kapjanak kérdéseikre, ha olyan közegbe kerülnek, amely építő jellegű és olyan elfoglaltságot találnak maguknak, amely ebben segíthet.

A zenélés, a sport kiváló oldása frusztrációnak. A sport által pedig a felgyülemlett energiától, stressztől is megszabadulhat. A barátokkal lógás is lehet jó megoldás arra, hogy közös erővel, beszélgetésekkel enyhítsenek a szorongáson, ám, ha nem jó társaságba keverednek a fiatalok, a baj csak fokozódhat.

Van egy sokkal ártatlanabb és bárhol űzhető, a fejlődést segítő és a stresszt is elűző elfoglaltság, amelyet sokan űznek is, csak nem verik nagy dobra.

A naplóírás nemcsak az amerikai filmek alapjául szolgáló lehet. Az írással kifejezhetjük gondolatainkat. Olyat is, amelyet szégyellünk vagy nem merünk megosztani senkivel. De ha meg is osztottuk már, mégis bennünk marad a fájdalom, azok leírásával enyhülhet a szorítás. Szemmel láthatóvá válik az, ami bennünk dúl, tombol. Lehet az jó és rossz, papíron ölthet testet az a gondolat, amely szétmar odabent. Nem kell Petőfinek lenni, nem kell a művészi értékre törekedni. Ezt amúgy sem mi szabjuk meg, hanem az olvasó, ha egyáltalán eljut valakihez vagy valakikhez az irományunk. Ám ahhoz, hogy oldja a szorongást, a félelmet még csak másnak sem kell látnia rajtunk kívül. Elég kiírni magunkból a gondolatot és egészen más színezetet kaphat attól fogva, hogy láthatóvá válik.

Motiváljuk gyermekünket arra, hogy a velünk való beszélgetésen túl bátran írja le gondolatait. Írás közben akár a megoldásra is rájöhet, de ha csak a feszültséget csökkenti magában, már megéri.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!