A kamaszkor azonban korántsem csak az érintett tinit érintő problémakör. Habár a fiatalok nemcsak hormonokkal vannak tele, hanem kérdésekkel is, amelyekre igyekeznek választ kapni és keresni. Mivel a fiatal családban él, így a körülötte élő személyekre ez a hangulatváltozás éppúgy kihat. A tinédzserkor szükséges rossz. Ez egyfajta átmenet a felnőttkorba. És valóban, ilyenkor már komoly sértődést eredményez – sőt a veszekedések egy részét éppen az adja -, ha a fiatalt gyerekként kezelik a szülők. A frusztráltság eluralkodhat a tiniben és a közvetlen környezetében is.

Szokták mondani, hogy addig ölelgessük, puszilgassuk a gyerkőceinket, amíg hagyják azt, mert eljön az a korszak, amikor mindez már nemcsak ciki, de egyenesen került szokássá válik. Nemcsak a nagy nyilvánosság előtt kerülik a szülőkkel, testvérekkel való közelebbi érintkezést, hanem akár otthon is. Egyre többször igényli az egyedüllétet és ezt a szobájába való bezárkózással elég érthetően a tudomásunkra adja. Hová lesz az a gyerkőc, aki azelőtt volt?

Ott van ő, csak változik. Érzi a felnőtté válás súlyát és mivel kavalkád van a szívében és a fejében is, valójában segítségre, megértésre és beszélgetésre vágyik. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy éppen harcban áll mindennel és mindenkivel.

Azért, hogy ne érezze a saját akaratunk ráerőltetését, de mégis érezze azt a törődést, amelyre amúgy vágyik, kérdezzük meg, hogy mi lenne az a közös program, amely örömet szerezne neki? Amint megvan a válasz és teljesíthető, az egy újabb utat nyit az épp lázadó és kezelhetetlennek tűnő tini szívéhez. És ha már együtt vagyunk, akkor beszélgetni is lehet. A beszélgetés alatt nem azt érjük, hogy végre nyakon csíphetjük és elmondhatjuk neki mindazt, hogy mit nem csinál helyesen. Fektessünk inkább arra hangsúlyt, hogy mi az a probléma, amely foglalkoztatja őt.

Kamasznak lenni nem egyszerű. Habár ilyenkor már felnőttnek érzik magukat a gyerekek, valójában sem tapasztalattal, sem gyakorlattal nem rendelkeznek a való világgal kapcsolatban. Mégsem arra vágynak, hogy állandó kioktatásban részesüljenek és ne is arra fordítsunk időt, hogy öltözködésében, stílusában vagy viselkedésében kritizáljuk. Ezzel bizonyára csak olajat öntenénk a tűzre. Jól tudjuk, hogy kamaszkori fotóinkat visszanézve nevetség tárgyaként tekintünk magunkra. Vagyis a kamaszoknál is el fog múlni a hóbort. Ha meg nem, akkor valószínűleg annyira fontos az életében.

Ha fogjuk a tinédzserek kezét, érzik a törődést, de nem telepszünk rájuk, akkor átsegíthetjük őket és magunkat is ezen a kritikus korszakon.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!