Szülővé válni nem egylépcsős folyamat és nem feltétlenül akkor kezdődik, amikor a baba megszületett. Ám amit gyermekeink születése előtt elképzelünk és ami a valóság, az nagyon eltérhet egymástól. Minden szépre és jóra szeretnénk megtanítani gyermekeinket, ám akkor is hazudunk nekik és becsapjuk őket, ha burokban nevelkedés után engedjük ki őket a valóságba. Mint tudjuk az élet sokkal keményebb, mint azt sokszor el tudnánk képzelni.

A célunk az lenne, hogy rávezessük gyermekeinket arra az útra, amelyen a helyük van. Ebben segíteni, támogatni szükséges őket. Olykor az ő életük cseppet sem hasonlít a szüleik életére, de ez nem jelenti azt, hogy az nem jó és nem járható. A legfontosabb, amit tehát a szülő tehet, hogy szeretetben neveli fel gyermekét és biztatást, támogatást nyújt. Még ha ez is a szándék, valójában nagyon sok szülő éppen az ellenkezőjét teszi.

Sok helyről halljuk és olvassuk azt, hogy olyan támogató szavakkal kellene segítenünk gyerkőceinket, mint „Jól csináltad!, Ügyes vagy!, Örülök, hogy sikerült!”. A valóságban azonban ezt nem minden gyerkőc tapasztalhatja meg, mert a szülők saját sebeiket igyekeznek nyalogatni, gyógyítgatni.

Honnan jön a szeretet?

Azt, hogy felnőtt életünket és párkapcsolatainkat hogyan ápoljuk, nagyban attól is függ, hogy gyermekkorunkban mit tanultunk. Ezt visszük tovább szülőként is, vagyis generációkon át öröklődik ez a tudás. Azon persze lehetőségünk van módosítani, mint ahogyan majd a gyerekeink is megtehetik. Sőt, ha azzal nem tud, vagy nem akar azonosulni majd a gyerkőc, akkor felnőttként teljesen mást képviselhet. Ebből fakadóan sok fiatal éli meg úgy szülei viselkedését, hogy ő majd másképp fog viselkedni.

Nem olyan egyszerű

Ha fiatalként úgy gondoljuk, hogy nem megfelelő az a tanítás, amit a szüleink képviselnek és majd mi megmutatjuk, hogy lehet ezt másképp is csinálni, talán csak külső rálátással szembesülünk azzal, hogy valójában nem is olyan egyszerű ezt elengedni, másképp csinálni. A szüleinkkel való azonosságokra leginkább a párunk hívhatja fel a figyelmünket.

Milyen szülő a jó szülő?

Semmiképp sem az elnyomás, az önbizalom lealázása a jellemző ezekre a szülőkre. A jó szülő buzdítja a gyermekét, önállóságra tanítja. A jó szülő nem azt jelenti, hogy mindent megenged. Határokat szab, amelyet betartat, de tudja rugalmasan kezelni azokat. Motiválja és biztatja gyermekét.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!