Jump to content

Kezelési útmutató dac- és kamaszkorhoz

2019. 10. 29. 19:00

Mondhat bárki bármit, gyermeket nevelni csodálatos, de hatalmas felelősség, és nagyon nagy feladat is. Olykor borzasztó, kétségbeejtő a szülő számára, mert nem tudja jól kezelni az adódott helyzetet.

Még ha ilyen alkalmakból nincs is túl sok, mindegyik gyerkőccel vannak kisebb, nagyobb csatározások. Aki ezt tagadja, az hazudik. Vannak könnyebb időszakok, és van, amelyiket túl kell élni. Nemcsak a gyerkőc személyiségétől függ viselkedése, hanem a családi légkör, a neveltetés is meghatározza azt.

Kicsi gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Szól a mondás. Gondnak nem neveznénk a gyerekeket, de tény, hogy a dackorszakos kicsikkel nehezebb az élet, és a lázadó kamaszok is feladják a leckét. Persze a szerető család, a legszűkebb közeg szépen lecsitíthatja a gyerekekben tomboló érzelmeket, kiadhatja magából örömét és bánatát. A düh elemi erővel tud felszínre törni egy apró gyermekben is. Ebben az esetben nem biztos, hogy a mindenáron ölelgetés a legjobb módszer arra, hogy a dühét levezesse. Találjunk egy olyan mozgásformát, amellyel megszabadulhat fölös energiájától, frusztráltságától is. Legyen az ugrálás, futkározás, visítás, de próbáljuk megtalálni a számára legmegfelelőbbet. Más kicsiknél éppen az ölelgetés, az ölbe vétel, a puszi hat gyógyító erővel.

A kicsi gyerekek még nem tudják mindig megfogalmazni, hogy mi a bajuk. Lehet valaki megsértette őket, fáj valamijük, de az is lehet, hogy csak annyira fáradtak, hogy hiszti formájában nyilvánul meg.

A kicsit nagyobbak esetében már érdemes a történtekről beszélgetni. A beszélgetés ugyanis oldhatja a lelki frusztrációt.

Szülőként érezzük, hogy mikor van szüksége gyermekünknek az ölelésünkre, és mikor esne jól egy kiadós beszélgetés.

Sokan esnek haza fáradtan, ennek ellenére a gyermekeinkkel is történtek dolgok az óvodában, az iskolában, amelyekről beszélni szeretne. Fáradtságunk ellenére meg kell őket hallgatnunk. Bizony, vannak olyan pillanatok, amikor meg kell őrizni higgadtságunkat, mert csak tovább feszítenénk a húrt. A gyerekek nem felnőttek és nem is tudnak akként viselkedni. Nekünk kell tehát szeretettel feléjük fordulni, ha kell lehajolni hozzájuk (vagy épp pipiskedni kamaszok esetében).

Ember legyen a talpán, aki minden esetben meg tudja ezt tenni, mégis célravezetőbb, mint sértésekkel bombázni amúgy is tépázott lelkű gyermekünket.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pixabay.com)