Honnan ismerjük fel, hogy egy gyermek valóban kreatív, és nem csak a szülő gondolja úgy, hogy az? A kreativitás nem öröklött tulajdonságunk, arra való hajlamot azonban hozhatunk elődeinktől, amely már gyermekkorban is megmutatkozhat. A szülők ráhatása, nevelése, a környezetből érkező ingerek mind nagy hatással vannak a gyermek életére, kreativitásának előremozdításában.
Már pici korban figyelni kell gyermekeinket. Ki ismerné jobban a kicsit, mint saját szülei? Nekik kell a gyermek adottságait megfigyelni, és ha felfedeznek valamit, amiben ügyesebb, akkor arra kell koncentrálni, hogy abban minél teljesebben kiélhesse magát. Főleg a 3 és 5 éves korú gyermekeknél mutatkozik meg kreatív énük, de az iskola elkezdésével visszaesés tapasztalható. Ha nem ügyel rá a szülő, a környezet, akkor amiben korábban tehetséges volt, teljesen visszaszorulhat, romolhat.
Ha a kreativitást szeretnénk megmagyarázni, akkor szűk értelemben azt jelenti, hogy kimondottak intellektuális folyamat, de tágabb értelemben véve olyan tényezők is befolyásolják, amelyek arra tesznek minket képessé, hogy alkossunk, gondolataink megvalósításával valami produktummal rukkoljunk elő. Mindegy, hogy a kreatív személyiség gyermek, vagy felnőtt, de egyaránt jellemző rájuk az eredetiség. A kreatív gyerekek másképp látják a dolgokat, mintha más szemüveg lenne rajtuk. Ezt nem minden szülő ismeri fel azonnal, mert a gyermeki énnek tulajdonítja a más látásmódot. A kreatív gyermek ismérve a rugalmasság. Olyan sokoldalú gondolkodás jellemzi, hogy a felnőttek is elcsodálkoznak. A kreatív gyerekek intelligensek, és ez megnyilvánul abban is, hogy szokatlan módon oldanak meg feladatokat, helyzeteket. Képesek olyan dolgok között is összefüggéseket látni, amelyet más nem biztos, hogy megért. A kreatív gyermek nem csak okos, de rendkívül élénk fantáziával van megáldva, hihetetlen kíváncsi, ami miatt sokat kérdezősködik. A kreatív apró személyiségek szeretnek elvonulni a tömegtől, egyedül és önállóan szeretnek sokszor dolgozni, létezni.
A fent leírtak alapján talpraesett, független, okos lény a kreatív gyerek. De gyerek, és mint ilyen, szüksége van a felnőttek segítésére. Ha az ilyen gyermek mellett olyan szülők, felnőttek vannak, akik észreveszik a gyermek adottságait, akkor segíteni kell abban, hogy tehetsége kibontakozhasson. Azért, mert önálló, mert szeret félrevonulni egy ilyen gyermek, még igényli, hogy foglalkozzanak vele. Habár roskadásig tele vannak a boltok polcai készségfejlesztő játékokkal, foglalkoztató füzetekkel, érdemesebb velük sokat játszani.
Mindig kérdez, mindig kíváncsiskodik, tele van érzelmekkel. Megéli a rosszat és a jót egyaránt, ráadásul ezt mind színezve, élénk fantáziavilágába kalauzolva adja át nekünk. Fárasztónak tűnnek, olykor nehéz az ilyen gyermekekkel, de ha a szülők és az őket nevelő pedagógusok felismerik, hogy ez a nehézség miből fakad, és megteremtik a lehetőséget arra, hogy fejlődhessenek, kiadhassák magukból, ami bennük van, akkor mutatkozik meg igazi énjük, tehetségük.
Nekünk felnőtteknek annyi a dolgunk, hogy észrevegyük a kreatív gyermek adottságait, legyünk felé nyitottak, támogassuk ötleteit és legyünk mindig mellettük, ha szüksége van ránk.