Jump to content

Már a könyökünkön jön ki, nevelési alapszabályok – 2. rész

2015. 07. 19. 19:22

Az előző részben kiveséztük nagyjából a nevelési aranyszabályok közül a korlátok megszabását, a napirendet, a fegyelmet és a figyelmeztetést. De még mindig vannak olyanok, amelyekről nem esett szó. Jöjjenek tehát a rébuszok, amelyeket a kezdő szülőknek zengnek, de van alapja.

A dicséret és a jutalmazás fontos nevelési teendőnk, de nem szabad túlzásokba esni. Fontos a mértékletesség. A jutalmazás tárgya ne édesség, új játék legyen, mert semmi nevelő értéke nem lesz ezeknek később. Na meg mi lesz a jutalom tinédzser, űrhajó? Éppen megfelelő egy mostanában már divatos magaviseleti táblára kitűzött új érem, de egy közös családi program sem rossz, főleg hogy a család tagjait még közelebb hozhatja.

Az egyik legnehezebb a szülők önuralmának kordában tartása. Egy nehéz nap után senki nem vágyik hisztire, dacra, ám számításba kell venni, hogy gyermekünknek is lehet rossz napja volt. A düh további haragot generál, a hangos szóváltással, az egymásra üvöltözéssel garantáltan nem teremtesz rendet. Megfélemlíteni lehet a gyermekeket, de a probléma még nem oldódik meg. Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell a helyzetet kezelni. Nem a gyermeknek kell abban a mozzanatban felnőnie hozzánk, hanem nekünk kell leereszkedni az életkori sajátosságaiknak megfelelő szintre.

A következetesség. A nagy mumus, amit mindenki szajkóz, de amit olykor elvétünk. Pedig ha már kimondtunk egy szabályt, amit a gyermekünkkel be szeretnénk tartatni, akkor nem szabad változtatni. A béke kedvéért pláne nem, mert oda a tekintélyünk. Arról is gondoskodnunk kell, hogy más családtagok is partnerek legyenek a szabályok betartásában, mert az egymásra nevelésnél a gyermek középen áll és csak csóválja a fejét. Hol anyára néz, hol apára, de nem tudja, hogy kihez húzzon. Vagyis a szabályok betartása fontos.

A gyermekek ebben a korban tanulják meg a normákat, a társadalmi elvárások, kivel, hol, hogyan kell viselkedniük. Ahhoz, hogy ezeket megtanulják, nekünk felnőtteknek, szülőknek kell elmagyarázni. Ha lehet, ne csak mondjuk, hanem mutassuk is meg mit várunk tőlük. A saját nyelvükön, értelmi szintjükön szükséges elmagyarázni mindent, és érdemes rákérdezni, hogy megértették-e az instrukciókat.

A szabályok sorát lehetne bővíteni, ám tökéletes nevelés nem létezik. Közelíthetünk ahhoz, de olyan sok összetevője van, hiszen benne van a gyermek és a szülők személyisége is. Ezek csak az alapelvek, amelyeken el lehet indulni, és az élet, az érés során egyedire kell szabni a nevelési pontjainkat.

 

Fotó: sheknows.com