A kisgyermekes édesanyák nem viselik jól, ha a gyermekük közelében éktelenül csúnya szavak hagyják el mások száját. Még a nem is vészes szavakra is érzékenyen pattannak, és villámokat szóró tekintettel érzékeltetik, hogy illő lenne mellőzni a káromkodást gyermekek közelében.

A feszültségoldásnak sok formája létezik. A sport kiváló erre, de nem lehet mindig lefutni három kört, hogy megszabaduljunk a felgyülemlett stressztől, ezért, ha tényleg elszakad a cérna, sokak nem bírják szájukat befogni és hihetetlen csúnya szavakkal képesek ilyenkor operálni. Akadnak köztünk kimondottan csúnya szájú emberek. Azért egy jókor kiadott káromkodás jól tud esni, de mértékkel is lehet. Ha még nyomdafestéket tűrő módon tesszük meg azt, de nem hagyjuk magunkban fortyogni a feszültséget, akkor az enyhíti a fájdalmat, azt a rossz érzést, amely ilyenkor bennünk tombol.

A csúnya szavak használata nemcsak a mai kor emberére jellemző, hanem már a rómaiak és középkorban élők is használtak csúnya és sértő szavakat.

Az biztos, hogy ha valaki körülöttünk káromkodik, akkor egyértelműsíti érzelmeit, szavakkal fejezi ki azt, ami benne lezajlik. Nem marad kérdéses senkiben sem, hogy az illető fájdalmat él át, vagy ideges, haragszik valakire vagy valamire.

Vannak közöttünk olyan személyek, akiknek feszült állapotban könnyen eljár a kezük. Na, nem úgy, hogy más személyen verik le idegességüket, hanem tárgyak szállnak alacsonyan, vagy földhöz csapják azokat. A káromkodás a feszültségoldás mellett még fájdalomcsillapítóként is hat. Ezzel kapcsolatosan még kísérleteket is végeztek. Jeges vízzel teli edénybe kellett a kísérletben résztvevőknek helyezni a kezüket. Aki káromkodott miközben kezét áztatta, sokkal tovább bírta az edényben tartani a kezét, mint az, aki nem beszélt, vagy semleges tartalmat mondott. Sőt még a fájdalomra sem panaszkodtak azok annyira, akik csúnya szavakat használtak közben.

Aki káromkodik, az nem túl illendően viselkedik és nem kifinomult viselkedésre utal. A káromkodóra azonban nem feltétlenül lehet azt mondani, hogy buta ember, ugyanis egy kutatás szerint a magasabb intelligenciával rendelkezők többször káromkodnak. Még káromkodni is lehet kulturáltan, így ha megtaláljuk a helyes arányt és szavakat, akkor oldhatjuk a feszültséget, a fájdalmat, és még a környezetünkből sem néznek ránk (annyira) elutasítóan.

A káromkodással azonban eleinte nem megnyugszunk, hanem felspannoljuk magunkat. A szívünk gyorsabban ver, izzadni kezdünk, vagyis olyan állapotba kerülünk, mintha harcra készülnénk. Fokozódva termelődnek szervezetünkben a stresszhormonok, vagyis ugrásra kész leszünk. Vagyis nemcsak csillapítja a fájdalmat, de növeli az ember fizikai teljesítményét is. Ha pedig csitul bennünk a düh, oldódik a feszültség is.

Nem arra motiválunk senkit sem, hogy úton útfélen káromkodjon, de az intelligens, helyes arányú káromkodás igenis jót tehet.