Ha tippelned kellene, akkor mit gondolsz, egy átlagos, magát őszintének valló ember milyen gyakran mond a valóságtól eltérőt? Havonta egyszer bocsánatos, ha becsúszik egy kegyes hazugság? Vagy hetente egyszer, netalán többször? Egy felmérés azt az adatot adta, hogy egy ember napi két hazugsága az általános. Csakhogy van olyan, hogy úgy hazudunk, hogy az éppen csak torzítása a valóságnak, és úgy adjuk elő, hogy senki észre sem veszi füllentésünket. Ráadásul később is ehhez az állásponthoz tartjuk magunkat, így senki rá nem jön a valóságra. Ez többször előfordul velünk, mint gondolnánk. Nem is számoljuk, hogy heti szinten ez mit jelent. A végére már mi magunk is elhisszük azt, amit torzítunk. Vajon te felismered, hogy ki és mikor hazudik neked?
Ha a beszélgetőtársunk furcsán viselkedik akkor, amikor velünk beszélget, nem kell azonnal arra gondolni, hogy hazudik, mert a zavartság jele is lehet. Lehet, hogy annyira határozottan állunk vele szembe, hogy ez már önmagában megzavarja. Vagyis az, ha valaki nem néz a szemünkbe beszéd közben, az lehet a frusztráltság, zavar jele is. Ugyanígy a hebegés, habogás. Filmekben úgy szokták érzékeltetetni a nézőkkel azt, hogy az egyik szereplő valótlant állít, hogy beszéde felgyorsul, hangmagassága megemelkedik. Ez is lehet a zavar jele, egyáltalán nem biztos, hogy hazugságról van szó.
Ha tehát ezeket a sztereotípiákat nem lehet csakis a hazugságra ráhúzni, akkor hogyan deríthető ki, hogy valaki hazudik-e vagy sem? Ugyancsak filmből jól ismert jelenet, hogy az igazság kiderítése érdekében az embert poligráf vizsgálatnak vetik alá. Ez a műszer arra hivatott, hogy a emberi szervezet általános éberségét, valamint izgalmi állapotát megvizsgálják. A gép figyeli a személy légzését, szívverését, vérnyomását. Miközben kérdéseket tesznek fel neki, és ő válaszol, addig a gép grafikusan jelzi a kilengéseket. Habár viszonylag megbízható egy ilyen eredmény, mégsem 100%-ban mutatja a valóságot, ugyanis akit vizsgálnak, már a gép látványától, és attól a tudattól, hogy mi vár rá, szorongást érezhet. Egy másik gép a hangszalagok rezgését, és annak eltérését vizsgálja, ám ez sem ad teljesen pontos adatot arról, hogy hazudunk.
A már fent említett fura viselkedést azonnal a hazugság jeleinek tekintjük, de tény, hogy van alapja. A lélek és a test tudjuk, hogy közösen működik. Ebből az is következik, hogy minden lelki állapotunknak vannak fiziológiai jellemzői, amely minden emberre igazak. Azonban ennek fordítottja éppúgy megállja a helyét, vagyis ahogy érezzük magunkat, olyan a lelkiállapotunk is.
Van, akiről nem lehet észrevenni, hogy hazudik, mert már a profizmus szintjére fejlesztette azt ki, mások viszont rosszul hazudnak. Azonnal érezni lehet, hogy valami sántít. Ha valaki jól hazudik, az azt jelenti, hogy gyakran teszi. Kicsi, jelentéktelen és ellenőrizhetetlen helyzetekkel kezdi, de egyre jobban belejön, és a gyakorlás során egyre jobban tudja érzelmeiket kordában tartani. Aki gyakorlott és jó hazudozó, az magában már eljátssza, hogy mit fog mondani, jó memóriával rendelkezik. Egy kicsit mindig a másik előtt jár gondolatban. Bölcsen tud hallgatni akkor, ha nem tud azonnal beszállni a meg nem történt eseménybe illeszkedő történettel. Csakhogy ez teherrel jár. Tudja, hogy hazudik, a lelkiismerete nem tiszta. Egy idő után saját csapdájába szorul, történeteinek foglyává válik.
