Ha a saját környezetedben szétnézel, akár ott is találsz olyan embert, akinek sokkal jobb anyagi háttere van, mint neked. Az átlagosnál többet kereső, jobb helyzetben élők életét jobbnak, könnyebbnek, még a problémáktól is mentesnek véljük. A mi szemszögünkből nézve, nekik csak megszületni volt nehéz. Ha nem is csámcsogunk ezen a témán és más anyagi hátterén túl sokat, a közvélemény szerint a jobb anyagi hátterűek élete könnyebb.

Mindenütt a világba nagy különbségek vannak szegények és gazdagok között. Hatalmas szakadék tátong közöttük, és sok országban nemcsak nagy ez a különbség, de még nő is. Természetesen ez hatással van a gazdaságra is, egyértelmű, de ezen túl lélektani nyomással is van az emberekre. Nos, nem azokra, akik a gazdagok sorába tartoznak, hanem az ellenoldalon állókra.

A pénz tényleg nagyon nagy úr, ha nincs vagy alig van. Minden pénzbe kerül, és függ attól életünk, egészségünk. A boldogsághoz, a lelki békéhez, és számos tevékenységünkhöz szorosan hozzátartozik a pénz jelenléte. Ha nincs pénz a kereteink szűkülnek. Természetesen vannak olyan cselekedetek, amelyekhez egyáltalán nem szükséges fizetni, de a legtöbb pénzbe kerül. Mivel társas lények vagyunk, így folyton hasonlítgatjuk magukat másokhoz. Akkor érezzük magunkat komfortosan, ha olyan környezetében élünk, vagyunk, akiknek anyagi háttere hasonlít a miénkhez. A kicsit eltérés még nem frusztrál, de ha úgy érezzük, hogy a másikhoz képest a mi anyagi helyzetünk rosszabb, az nem jó érzés. Az ilyen negatív érzést viszonylagos megfosztottságnak nevezik. Ugye ismerős érzés, amikor valaki hozzájut egy olyan nagy értékű tárgyhoz, amelyről tudod, hogy neked csak több évi kuporgatás árán jönne csak össze az ára. Ha meg is lenne arra a pénz jó néhány év alatt, akkor sem biztos, hogy arra költenéd, hiszen annyi lyukat kell betömködni. Jól tudod, hogy ez milyen rossz érzés. Vajon ez az érzés, ami ilyenkor bennünk van, az kiválthat agressziót? Kutatók is erre keresték a választ. Egyeseknek azt mondták, hogy jóval a szint alatti az anyagi hátterük, a másik csoportot azonban az átlagkereset felé helyezték. Azok, akik a viszonylagos megfosztottságot tapasztalták, sokkal inkább mutatták az agresszió jelét, mint azok, akiknek helyzetét az áltagosnál is jobbnak minősítették.

Eddig is ismert volt a társadalmi egyenlőtlenség negatív hatása. Csakhogy az embereknél az agresszióhoz még csak az sem kell, hogy ténylegesen nagy legyen ez a fajta különbség. Számunkra ugyanis az is elég, ha úgy érezzük magunkat, hogy mások jobban állítanak nálunk. Ez már ok lehet az agresszív magatartáshoz.