Tulajdonságaink, szabályrendszereink, érdeklődésünk, szokásaink attól függnek, hogy milyen környezetben élünk, ám a tulajdonságaink változnak. Mindannyian mások vagyunk. Bizonyos dolgokban hasonlítunk egymásra, másban teljesen különbözünk. Megvan az a képességünk, hogy ha nem is valljuk magunkénak az elvet, amit más, de alkalmazkodunk ahhoz, vagy elfogadjuk, hogy ilyen is van. Tudomásul vesszük, és haladunk tovább utunkon. Körülvesznek olyan személyek, akik érdekeik szerint képesek ide vagy oda ugrálni tulajdonságaikban. Akik megjátsszák magukat valaki előtt annak érdekében, hogy elnyerjék a másik fél tetszését. Elveik egyáltalán nem hasonlatosak a másik személyével, de mégis elhitetik, ők a kétszínűek. Csakhogy vannak ennél jóval több színben pompázók. Ők azok, akik a szivárvány minden színét és az azok színárnyalatait is képesek magukra ölteni csak azért, hogy elérjék céljaikat.
Ha az érdekük úgy kívánja, akkor behódolva viselkedik mással, csak hogy közelítsen akarata felé. Mihelyt azonban már semmi hasznát nem látja annak a személynek, akivel korábban nyájasan viselkedett, úgy bánhat vele, mintha nem is emberből volna. Ezek a fajta emberek felmérik, hogy kik azok, akik náluk gyengébbek, és azokat a porig képesek alázni, uralkodnak felettük. Bezzeg, aki náluk erősebb, azokkal ezt már nem merik megtenni. Képesek olyan állításokat megcáfolni, amelyek a saját szájából hangzottak. Ha azonban abban a pillanatban és helyzetben nem vállalható, minden gondolkodás nélkül letagadják.
Ismerős szituáció? Találkoztál már te is olyan kaméleonszerű személlyel, aki úgy váltogatja viselkedését, hangulatát, szavait, hogy az adott környezetben a lehető legjobb beilleszkedést biztosítsa?
Szerepeknek kell megfelelnünk nap, mint nap. Nem is egynek. Egyszerre több helyen kell megállnunk a helyünket, sőt mi több, jól teljesítenünk. Nem gondolkodunk ezen, csak tesszük a dolgunkat, hiszen ez az életünk. A több és többféle szerep miatt még nem válunk kaméleonná, pedig ugrálnunk kell a szerepeink között és mindegyikben máshogy viselkednünk. Csakhogy ezt kordában és megfelelő úton lehet tartani akkor, ha stabil és megfelelő erkölcsi értékrend támogatja a háttérben. Hiszünk abban, amit szüleinktől tanultunk, hiszünk abban, amelyet társadalmi normáink megkövetelnek. Ez a háttér ad emberi tartást nekünk, és ez nem engedi azt sem, hogy akinek a szemébe mosolygunk, utána alattomosan a háta mögött szidjunk, becsméreljük. Így viselkedik az, akiben van érték, erkölcs, tartás. Jól tudjuk, hogy nem mindenki ilyen, sokakban nincs ilyen korlát, sem fék.
Az emberek többsége ki van éhezve arra, hogy kedvesek legyenek vele mások. Ezért nehéz felismerni azokat, akik csak érdekből azok velünk. Kedvesek hozzánk, annak megfelelően beszélnek velünk, és mi elkönyveljük, hogy jó arcok. Egészen addig működhet ez, amíg nem szembesülünk ezeknek a személyeknek a valódi arcával. A szavaknak nagy erejük van, de nem elég csak ebben bízni, hanem a tettekre is figyelni kell. Ha a szavakat nem követi hasonló tett, mit sem ér az üres beszéd. Figyeld meg, hogyan viselkednek az emberek más emberekkel, gyerekekkel, állatokkal. Sok mindent elárul róluk. Ha nem bánik jól egy gyermekkel, egy kutyával vagy macskával, veszélyes lehet rád nézve is. Kell ez neked? Válogasd meg magad körül az embereket.
