Jump to content

Állandóan önostorozol? Készülj a brutális mentális torzulásra!

2017. 04. 03. 14:30

Van az a pont, amikor a fejünkben lakozó kritikus kicsit több szerephez jut, mint kéne. Persze nem árt néha tükörbe nézni, de ha túl sokáig bámuljuk, amit benne látunk, messze jutunk a valóságtól. Az önostorozás, pedig egyenes út a mentális deficithez. Kerüld el, vagy egy darabig téged fognak!

Az önkritika hasznos dolog, egy darabig. Viszont ha átesünk a ló másik oldalára, olyan mentális károkat okozhatunk magunknak, amelyekből nem hogy tanulunk, vagy motivációt nyerünk a fejlődéshez, hanem inkább ellenkezőleg, csak mélyebbre taszítjuk magunkat.

A belső hang, ami állandóan azt súgja, hogy nem csináltad elég jól, de bezzeg Ő, aki milyen ügyes, szép, csillogó, kiegyensúlyozott, és boldog! Ez a hang mindenki fejében ott van, néha elhalkul, és alig érteni suttogását, míg máskor kiabálásától nem hallani a sikernek járó tapsot. Ez az állandóan negatív hang, hibáinkat kiélezi, iriggyé, számítóvá, kételkedővé, még rosszabb esetben magányossá, bizalmatlanná, egykori mivoltunk árnyékává tehet.

Kritika és Ön

Kritizálni mindenkit, mindig és minden körülmények közt szeretünk. Legyen szó szellemi teljesítményről, az attitűdről vagy csak egy apró cselekedetről, máris bírálunk, jelzőt és bántást nem féltve.

De bezzeg, ha magunk elé kell tartani azt a bizonyos tükröt, jó ideig nem szólunk semmit. Aztán eljön a pillanat, a fordulópont, ami arra késztet minket, hogy önmagunk legnagyobb kritikusai legyünk. Ez pedig hamar át tud csapni véget nem érő, fájó önostorozásba.

Az állandó önostorozás, az önmagunkról kialakított hamis kép, boldogtalansághoz, kóros elégedetlenséghez és depresszióhoz vezethet. A gondolatoknak komoly erejük van, így hosszú távon fennáll az esélye, hogy valóban olyanná válunk, mint amilyennek a fejünkben látjuk magunkat. Ha pedig minden nap azt gondoljuk, hogy unalmasak, kiüresedettek, emberi kapcsolatra nem méltóak vagyunk, hosszú – hosszú hónapok után sikerül olyan állapotba kerülnünk, hogy valóban beigazodik hamis önképünk. Akkor viszont, tényleg búcsút mondhatunk minden jónak, és minden ránk kíváncsi embernek. De mielőtt az állandó kétségek felfalnának, és az „én úgysem vagyok jó semmihez” monológ végleg az agyadba ég, formáld át a magadról alkotott képet, hogy olyan vagy még jobb lehess, mint a kritikus önostorozás előtt.

Hiba, hiba hátán- na és?

Franz Reichelt, szabómester, kiugrott az Eiffel-toronyból, hogy kipróbálja találmányát, az ejtőernyőhöz hasonló eszközt. A szerkezet nem működött, a feltaláló 60 méteres magasságból a mélybe zuhant és meghalt. Cowper Phipps Coles, angol hajóskapitány, aki 1866-ban megtervezte a HMS Captain nevű hajót. 1870-ben tervezési hibák következtében a hajó kettétört, így feltalálója és 500 fős legénysége odaveszett. Marie Curie, lengyel vegyész és fizikus, aplasztikus anémiában halt meg, amelyet a radioaktivitással kapcsolatos kutatásai során elszenvedett sugárdózisok okoztak. Akkoriban még ismeretlenek voltak a radioaktív sugárzás hatásai. Mind-mind olyan nevek, akik a történelem asztalára leraktak valamit, próbálkoztak, feltaláltak, akartak valami maradandót alkotni, de ők is emberből voltak, és hibáztak. Hibázni emberi dolog, és talán te egyszerűbb és szerencsésebb helyzetben vagy, mint a korukat megelőző feltalálók, így hibád nem halállal, hanem „csak” csalódással járhat.

Minden hibából és csalódásból lehet tanulni, előnyünkre lehet használni. Engedd meg magadnak, hogy hibázz. Nem vagy Isten, nem vagy tökéletes, és ez a legkevésbé sem baj! Mert nincs olyan, hogy tökéletes. Lehet, hogy vannak, akik annak mutatják magukat, de a négy fal közé te sem látsz be.

Kritika helyett korrekció

Már stilisztikailag is jobban hangzik, nem beszélve a lelki folyamatokról. Ahelyett, hogy folyton bántod és becsmérled magad, nem lesz jobb, sőt. Ez utóbbi nem vezet hosszú távú önmotiváláshoz, inkább gátként funkcionál. Ahelyett hogy a hibáidon rágódnál, tégy valamit a fejlődésedért! Gondold végig, melyik az a terület, amely fejlesztésre szorul, majd próbálj rá megoldást keresni, azt pedig felejtsd el, hogy úgyse sikerül. Miért ne sikerülne?

Erős vagy, csak elfelejtetted

Amikor az élet megrág, és kiköp, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy valójában mekkora erő lakozik bennünk. Emlékeztesd magad arra, hogy mitől vagy jó, mitől vagy különleges, és erős. Mert ha a jót sulykolod magadba, jól fogod érezni magad, és sikereket élsz át, ha viszont a rosszat, akkor ennek ellenkezőjét. A gondolatnak van teremtő ereje, így nem mindegy, mire használod. Szakítsd meg a negatív spirált, és fókuszálj a jóra, és meglásd egyszer automatikussá válik, és nem kell tovább erőlködnöd.

Néha hátra is lépj

Amikor nagyon elharapóznak a dolgok, és úgy véled többé nem bukkan fel a nap az égen, na akkor vegyél egy mély lélegzetet és lépj eggyel vissza. Próbáld meg külső szemlélőként nézni az életed, és rájössz majd, hogy nem is olyan vészes a helyzet.

 

 

 

(Forrás: marmalade.hu | Fotó: staticflickr.com,)