A modern társadalomban folytonos küzdelem zajlik annak érdekében, hogy a nők lefaragják azt a hátrányt, amelyet a nemi különbségek miatt el kell szenvedniük. Ma már annyira egyformák a nők és férfiak mindenféle feltételei, elvárásai sok területen, hogy a betegségek között sem lehet már tipikusan az egyik, vagy a másik nemre jellemzőt találni.
Sokan felismerik már, hogy mennyire nem jó a kifelé irányuló, tetszelgő életet élni, ám a világ maga is ilyen mostanában. Sokak számára fontos a külsőség, az, hogy mások mit és hogyan látnak, mit olvasnak le külsőnkről, ruházkodásunkról. Mindenki azt szeretné, ha a párja munkájában és életében sikeres lenne. Azt tudjuk, hogy ennek érdekében bizony tenni kell. A sikerhez nem elég csak a szerencsére bízni magunkat, bár tény, hogy annak léte sem árt. A sikerért küzdeni, dolgozni kell, olykor kimondott harcot vívunk. Amíg ezt hajtjuk, valameddig szellemileg, mentálisan és egészségileg is bírjuk a tempót tartani, de egy idő után szinte biztos, hogy a lelki egyensúly megbomlik. Ha pedig oda a lelki béke, oda lehet az egészségük is. Van az a pont, amikor annyira meg akarunk felelni a körülöttünk élőknek, hogy már nem is magunknak akarunk bizonyítani, nem is az igazi célunkat hajtjuk.
A mai társadalom hajtóereje a siker, amely a visszájára is fordulhat. Ha a szakmádban, a helyünkön nem vagyunk sikeresek, akkor feledésbe merülhetünk, senkivé válhatunk. Ezt mutatja a társadalom. A sikerhez akarat is szükséges, és le kell tarolni mindent magunk körül, hogy sikeressé válhassunk. Legalábbis ezt a fajta világot hirdeti minden, és mindenki. A szülők is sikeres emberré szeretnék gyermekeiket nevelni. Már óvodában és az iskolában is nagy a nyomás a gyerekeken.
Sokszor hallani és látni, hogy a hírességek bizony eltűnhetnek, és a média akkor veszi őket újból előtérbe, ha éppen a legrosszabb formájukban vannak. Bizony, az állandó nyilvánosság, a szereplések miatt ők még inkább ki vannak téve a kiégésnek, de nem kell ahhoz sztárnak sem lenni. Már-már kezd népbetegséggé kinőni magán a burnout-szindróma, vagyis a kiégés. A testünk segítségért kiált, jelzi is, hogy baj van. A szinte folytonos és fokozott érzelmi terhelés, a stressz kikészítheti még a legkeményebb kötésű embert is. Valameddig viseli a szervezet, de eljön az a pont, hogy szórja a jeleket, baj van. A sok feszültség, ami napközben ér, arra ösztökéli az embert, hogy aludjon. Nemcsak szervezete regenerálódik, de addig sem kell az agynak a mindennapi teendőkön kattogni. Ha a sok alvás ellenére is fáradtan, kialvatlanul ébredünk, könnyen lehet, hogy a kiégés egyik tünetét tapasztaljuk. Ez persze azzal is járhat, hogy reggelente úgy ébredünk, mint akit fejbe ütöttek. Szintén a kiégés jele. Az állandó stresszhelyzetek kimerítik az emberi szervezet energiatartalékát. Még alvást kíván, de egy éjszakai pihenéssel nem lehet helyrehozni a tartósan szorongós, feszült napok hatásait.
Az állandó feszültség hatással lehet a menstruációs ciklusra is, konkrétan felborulhat. A legkisebb felmerülő problémára is feszülten reagálhat az, akit a kiégés veszélyeztet. Egyszerűen kikészül, csap-vág, lefagy, és nem találja a probléma megoldását. A szédülés, egyensúlyvesztés, a sós ételek kívánása szintén a burnout-szindróma tünetei lehetnek, mert a szervezet elektrolit egyensúlya felborul.
A kiégés veszélye majdcsak mindenkit fenyeget. Ha több tünetet fedezel fel magadon, nem biztos, hogy egyszerű tavaszi fáradtságról van szó, keresd fel háziorvosodat.
