A rosszindulatú betegség gondolatának elfogadása, a sokszor lelkileg és fizikailag is megterhelő, fájdalmakkal, kellemetlenségekkel járó kezelések és a halál állandó jelenléte nagyon megterhelő még a legoptimistább ember számára is. Igazi túlélőnek és szerencsésnek vélik azokat, akik a rákos megbetegedésből felépülnek. Igaz, túlélték, tehát panaszra okuk nem lehetne. Aki nem érintett ilyen betegségben, összeteheti a kezeit, viszont azt sem látja, hogy meghatározott időközönként kontrolvizsgálatra kell járnia a túlélőnek, ami maga lehet a pokol. Az akár állandó rettegéssel teli várakozás felőrli az ember idegeit. Ahány ember, annyiféle érzelmet válthat ki a várakozás, a betegség leküzdése. A rákból felgyógyulótól azt várják el, hogy ünnepeljen, új életet kezdjen. Tényleg új időszámítás kezdődik a túlélők számára, de olyakor nagy változást okoz a betegség az ember életében, lelkében, így más sosem lesz ugyanaz, aki azelőtt volt. Ha kincsként tekint az életére, akkor valószínűleg hálát ad minden új napért, meglát maga körül olyan apróságokat, amelyeket azelőtt nem látott. Csakhogy nem mindenki ilyen szerencsés, ugyanis az állandó rettegés, a haláltól, a fájdalomtól való félelem komoly szorongáshoz, depresszióhoz vezethet még akkor is, ha felgyógyult a halálosnak vélt betegségből.

A diagnosztizálás után megkezdődnek a kezelések, a műtétek. Sokszor annyira felpörögnek az események, hogy nem is hagynak sok időt a megfontolt gondolkodásra, hanem azonnal döntést kérnek. Az események felgyorsulnak, az orvosok, a szerettek körbeveszik a beteget, igyekeznek segíteni a gyógyulásban. Amikor azonban a vizsgálatok kimutatják, hogy sikeresen leküzdte a rákot, akkor hirtelen magára maradhat. Meggyógyult, már nincs szüksége a segítségre és az állandó odafigyelésre. A hosszan tartó kezelések kizökkentik a munkából és a normális hétköznapokból a rákos betegségekkel küzdőket. Nehéz újból megtalálni azt az utat, amely a betegsége feltűnése előtti útra tereli. Sokan nem is merik elhinni, hogy eltűnt a szervezetükből a halálos kór. Nem mernek a jó híreknek sem örülni, mert attól tartanak, hogy elhamarkodják az örömöt. A komoly betegséget túlélők egy része éppen ezért már nem tud úgy élni, mint azelőtt. Negatív érzéseik kerítik hatalmukba, elszigetelődnek a külvilágtól is. Arról nem is beszélve, hogy erre az elhatárolódáshoz csak rátesz a testi változás. A kezelések során eltávolíthatnak testrészt, kihullhat a haj, drasztikus fogyás jelentkezhet. Emellett a fizikai erőnlét is csökkenhet, fáradékonyság, aluszékonyság, ingerültség is jellemezheti a beteget.

Nem mindenki igényli és szereti kiadni magából azt, hogy mit élt át a betegsége során, de a beszélgetés sokat segít.