Esetleg te azoknak a táborát erősíted, akiket, ha dicsérettel illetnek, nem tudod kezelni a helyzetet és visszautasítod? Netán az vagy, aki mindig kisebbrendűnek érzi magát a hibái miatt, és állandó megalázkodásban élsz?

Nehéz a sok beszéd és szó között eligazodni. Mindenfelől információk, szavak serege támad felénk. Úgy veszünk részt sok kommunikációban nagyon sokszor, hogy egyáltalán nem is gondolkodunk arról, hogy ez milyen hatással van ránk és az életünkre. Arra igen, amely feszültséget kelt bennünk. A jó hír, a beszélgetőtárs személye, a társalgás témája nagy hatással lehet ránk, ám másféle beszélgetések szinte rutinszerűen zajlanak. Biztosan te is tapasztaltad már azt a fajta kommunikációt a szomszéddal, ismerőssel, aki minden igazi érdeklődést mellőzve tesz fel kérdéseket, és te hasonló módon reagálsz azokra. Ez a tudatosság nélküli társalgás kihat az életünkre. Ez az érdektelenség nem nyugalmat ad az életünknek, hanem feszültségkeltő lehet, és megrontja az emberekkel való kapcsolatainkat is.

Senki sem szereti, ha megszólják valamiért, hogy nem jól csinálja. Olykor mégis szükséges, mert azzal segíteni lehet a helyes útra terelni másokat. Még az építő jellegű kritikai is olyat válthat ki az emberből, hogy azonnal védekezni kezd. Ha nem az a célod, hogy a másikat megbántsd – márpedig mi azt feltételezzük –, akkor legjobb úgy elkezdeni a kritikát, hogy azonnal mondod hogyan is kellene. Mindenféle nagyképűsködést és negatív elemet kerülni kell. Gyermekeinkkel kapcsolatosan is alkalmazni szükséges a kritikát. A mi felelősségünk, hogy normális, értelmes, szorgos, dolgos, életrevaló fiatalt küldjünk ki a világba. Fogalmazzuk meg számukra konkrétan, hogy mi az, amit elvárunk tőlük. A legfontosabb az, hogy a gyermek felé kimondott kritika sosem legyen sértő, lealacsonyító.

A kritika azonban a legnagyobb rombolója a párkapcsolatoknak. A kritizálás mindenképp azt érzékelteti a másikkal, hogy nem jól csinál valamint, azonban nem mindegy, hogy azt mibe csomagoljuk. Ha a megfogalmazásra ügyelünk, azt érzékeltetetjük a másikkal, hogy tiszteljük, szeretjük, de amit és ahogy csinál az nem jó, sokkal inkább elérjük a célunkat, mintha durván a fejére olvasnánk valamit.

A mai világban sokaknak esik nehezére bocsánatot kérni, pedig ez egy bűvös szó. A bocsánatkérés során ki kell fejezni a sajnálatot, majd meg kell magyarázni az okokat, miért történt. Vállalni kell a tetteinket és fel kell ajánlani, hogy azt a jövőben helyrehozzuk.

A bókokat szeretjük, vagy mégsem? Jó hallani a fülünknek, ha valaki dicsér, mégis nehezen tudunk azokkal mit kezdeni. A bók verbális ajándék, amit illik megköszönni, de nem szükséges bármit is hozzáfűzni. Az egyszerű köszönöm megteszi.