Annyi oldalról kapjuk az instrukciókat annak érdekében, hogy a boldog élet alapjait megteremtsük. Ennek alappillére az, hogy pozitívan kell gondolkodni. Amikor az élet mézes csupor, és tele van jó történésekkel, persze hogy jobban megy az, hogy az életet a szebbnél is szebbnek lássuk. Csakhogy ezt nem mindig érezzük. Kevesek életében adatik az meg, hogy életének bizonyos szakaszaiban gondtalanságot, könnyű és szép életet élhessen meg. Másoknak ez egyáltalán nem jut osztályrészül.

Többen igyekeznek alkalmazni nap, mint nap azokat a módszereket, amellyel jobbá, boldogabbá tehetik életüket. Szeretem magam, szeretem a testem, szeretem az életem kijelentéssel kelnek és fekszenek, ám életük nem változott. A pozitív gondolatok kaput nyitnak a további jó történések beáramlásához. Az bizonyos, hogy a rossz időszakukat élők tovább ronthatnak helyzetükön, ha sebeiket nyalogatják, ha csak a rosszat látják maguk körül. Tény azonban, hogy az élet szolgáltathat olyan nehéz életszakaszokat, napokat, amikor nagyon nehéz észrevenni a jót, még nehezebb arra gondolni, hogy minden szép és jó.

A pozitív gondolatokhoz az kell, hogy azzal foglalkozzunk, amivel szeretnénk. A napunk, az életünk nem attól lesz boldogabb, hogy minden reggel felébredéskor az sulykoljuk magunkba, hogy miden rendben van, jól érzem magam, miközben belülről feszít, dühít életünket megnehezítő, ellehetetlenítő és megkeserítő történései.

Akik megírták a pozitív gondolkodásról szóló könyvet, azok éppen életük fénykorát élik, tehetősek, jómódban, egészségesen élik mindennapjaikat. Olyan helyzetben élve persze, hogy könnyebb okosságokat hangoztatni. még akkor is, ha megéltek hasonlóan rossz korszakokat.

A legfontosabb olyan kis célokat kitűzni magunk elé, amelyek megvalósíthatók. A végcél elérése örömmel, elégedettséggel tölt el, amely motivációt ad arra, hogy újabb tervek megvalósítását célozzuk meg.